Hét évvel a „főhajtás” után

 

„Meddig jutottunk?"[1]

 
Az igazság akkor is létezik, ha letagadják.
George Orwell
 
Tari István műmelléklete

 

Az 1944/45-ös eseményektől eltelt hét és fél évtized alatt a vajdasági magyarság nagy utat tett meg: „Ez az út a kényszerű hallgatásról indult és elvezetett az igazság pillanatáig, amikor már ki lehet mondani, kik voltak ezek az emberek és miért haltak meg" – fogalmazott Czeglédi Rudolf, Zenta község polgármestere a zentai Felsővárosi temetőben tartott 2019. november 1-jei kegyeltadó ünnepségen.[2]
          Ez a történet azonban „továbbra se nincs lezárva" – fogalmazott Matuska egy nem sokkal korábbi interjúban.[3] – Az viszont elkönyvelhető, hogy a mögöttünk álló út hosszú, s a tilalom korszakától sikeresen eljutottunk a tényfeltárásnak, a történetek feldolgozásának a korszakáig – tette hozzá.[4]
          A Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság (VMHT) 2019. május 11-én Bajmokon, a Társaság magalakulásának 10. évfordulóján tartott tanácskozáson elhangzott hat előadás alapján Zárójelentés készült arról, „hol tartunk az 1944/45-ös délvidéki magyarellenes atrocitások föltárásával és földolgozásával".[5]
          A témában jártas szerzők által egy átfogó helyzetképet kaptunk, amely tartalmazza a még megoldásra váró kutatási és egyéb feladatokat is. Egyúttal útmutatóul szolgál(hat) a politikusoknak is.
          A szerzők kiemelik, hogy az atrocitásokról ez a második összegzés, mivel az első „2003. október 24-én és 25-én készült azon a tanácskozáson, amelyet a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság szervezett néhai Ribár Béla[6] akadémikus irányításával".[7]
          Hangsúlyozták: „Nem adják teljes képét a föltárásnak és a földolgozásnak, hanem csupán az elvégzett munka leglényegesebb tételeit jelölik meg, amelyek egyben mutatják a magyar és a szerb állam, valamint a két nemzet közötti megbékélés fontos eseményeit, és jelölik meg az elvégzésre váró föladatokat is."[8]
          A zárójelentés felsorolja a magyar és a szerb törvényhozó testületeknek a témában hozott intézkedéseit, valamint az állam- és kormányfők hozzájárulását. Ugyancsak tartalmazza a témában megjelent külföldi, a délvidéki és a magyarországi, valamint a kutatás eredményeként született más fontosabb dokumentumkönyvek és filmek felsorolását is, ami a történészek és a témában érdekeltek számára fontos kiindulópontként szolgálhat.
          A szerzők rámutatnak, hogy várat még magára a tömegsírok és emlékhelyek föltárása, számbavétele, valamint a likvidált papok ügye.
          A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy talán lehetetlenné teszik az olyannyira igényelt és nélkülözött rehabilitálást, de még inkább a kárpótlást".[9]


1  Ilyen cím alatt készült Zárójelentés arról, „hol tartunk az 1944/45-ös délvidéki magyarellenes atrocitások föltárásával és földolgozásával. A dokumentumot Matuska Márton (Temerin, 1936) újságíró, Pastyik László (Topolya, 1944) irodalomtörténész, bibliográfus és Tomik Nimród (Topolya, 1980) okleveles történész készítették. A három részes összegzés a Magyar Szó Kilátó c. mellékletében jelent meg, 2019. június 8-án a 26., június 15-én a 24. és június 22-én a 26. oldalon. A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – megfelelő intézmények híján – óvakodik még a gondolattól is, hogy a közösséget érintő témáról tanácsozást vagy alapos elemzést készítsen/készíttessen.
2  Hhzs: Kötelességünk az emlékezés. Magyar Szó, 2019. november 2. 10., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4133/vajdasag_zenta/210444/K%C3%B6teless%C3%A9g%C3%BCnk-az-eml%C3%A9kez%C3%A9s.htm, 2019. november 2., 18:56 >> 2019. november 2., 19:56
3  v-ár: A tilalom korszakától a tényfeltárás idejéig. Magyar Szó, 2019. augusztus 2. 4.
4  Uo.
5  Lásd az 1-es alatt.
6  Dr. Ribár Béla (Torontálvásárhely, 1930. szeptember 5. – Újvidék, 2006. március 22.) vajdasági magyar tudós és közéleti személyiség, a Szerb Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia kültagja.
7  Kutatás örve alatt. A délvidéki vérengzés feltárásának politikai összefüggései. http://www.keskenyut.hu/contents/printwindow.jsp?id=1&main=609
8  Lásd az 1-es alatti Zárójelentést. Magyar Szó, 2019. június 8. 26.
9  Uo. Magyar Szó, 2019. június 22. 26.
 

         

          Megállapítják, hogy „a likvidált politikusok és kiemelkedő magyar vezetők ügyével nem foglalkozott szinte semmilyen mértékben sem az első, sem a második összegzés".[10] Ez a téma is, tehát, feltáratlan, kutatásra/kutatókra vár.
          A zárójelentés rámutat, hogy „a második világháború végén és után a Kárpát-medencében élő magyarság ugyanolyan vérveszteséget szenvedett, mint az elsőt követően. A magyar tömegnek az irtása és elüldözése a Délvidéken, az anyaországnak és az erdélyieknek a Szovjetunióba hurcolása, ez utóbbiak jogfosztottsága, a felvidékiek kényszerített kitelepítése olyan események, amelyeket be kell építeni a magyar generációk oktatási programjába".[11]
          A feladatok összegzéseként a szerzők leszögezik, hogy a „legkevesebb eredményt a tekintetben könyvelhetjük el, amit az exhumálásban, rehabilitálásban és a kárpótlásban értünk el, de nagyon hiányzik a teljességre törekvés szándékával készült kronológia, valamint egy ugyanilyen igénnyel összeállított összefoglaló. Szükségesnek tartjuk az emlékművek és kegyeleti helyek számvételét, a kutatás központosítását vagy egybefogását, fontos jelöletlen helyek megjelölését, elsősorban az újvidékit. Végül, de nem utolsó sorban a bocsánatkérési gesztust Szerbia részéről".[12]

Hol tartunk, meddig is jutottunk, tehát, hetvenöt évvel a délvidéki magyarságot ért atrocitások után?
          Az 1944-45-ös eseményekről tartott számos tudományos konferencia a szakemberek előadásaikban, a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság,[13] a Tartományi Képviselőház által (2001. január 22-én) alapított, az 1941-től 1945-ig tartó időszakban történt eseményekkel kapcsolatos igazság megállapításával foglalkozó ankét-bizottság[14] munkája, valamint a szerbiai kutatások után, az áldozatoknak ma sem tudjuk még csak a megközelítően pontos számát sem.[15]
          – Az 1942 januárjában bekövetkezett razzia idején, Újvidéken és a Sajkás község területén több ezer embert végeztek ki. Erre egyfajta válaszul – azonban ideológiai megfontolások miatt is – a Délvidéken szinte minden helységben történtek kisebb-nagyobb méretű kivégzések, főként a magyar és az itt maradt német lakosság körében. Napjainkban is csupán feltételezések vannak a kivégzettek számát illetően, amely mintegy 40 ezer fő körül lehet.[16] Az erre vonatkozó kutatások már több mint két évtizede tartanak, azonban még mindig rengeteg kérdés adódik a témában – mondta Srđan Cvetković történész, az 1944. szeptember 12. után megöltek titkos sírjai feltárására és megjelölésére alakult állami bizottságának tikára.[17]


10  Uo.
11  Uo.
12  Uo.
13  „A Magyar Köztársaság és a Szerb Köztársaság államfőinek 2009. novemberi találkozóján született megállapodás nyomán alakult meg." https://www.magyarszerbmult.btk.mta.hu/bemutatkozas-main
14  TIBOR PAL: NA PUTU ISTINE. O RADU POKRAJINSKOG ANKETNOG ODBORA ZA UTVRĐIVANJE ISTINE O DOGAĐAJIMA U PERIODU OD 1941. DO 1948. GODINE [Páll Tibor: Az igazság útján. Az 1941-től 1948-ig tartó időszakban történt eseményekkel kapcsolatos igazság megállapításával foglalkozó ankét-bizottság munkájáról] http://adattar.vmmi.org/fejezetek/1346/11_na_putu_istine.pdf
Lásd még Jovan Mirković: Žrtve Vojvodine u Drugome svetskom ratu prema do sada obrađenim podacima Anketnog odbora Skupštine Automne Pokrajine Vojvodine [Vajdasági áldozatok a második világháborúban, a Vajdaség Autonóm Tartomény Képviselőháza Ankét-bizottsága adatainak eddig feldolgozása szerint] https://maticarproslosti.files.wordpress.com/2013/01/11711-mirkovic.pdf, és (RTV) Nastradalo 110000 civila tokom i posle 2. svetskog rata [110000 polgár vesztette életét a második világháborúban és utána. http://www.rtv.rs/sk/vojvodina/nastradalo-110000-civila-tokom-i-posle-2.-svetskog-rata_233943.html, 2011. január 16. 10:31
15  Lásd még G. N. – R. D.: Tačan broj žrtava se ni danas ne zna [Az áldozatok pontos száma ma sem ismert]. Danas, 2020. január 24. 23.
16  Cvetković egy 2011. évi nyilatkozatában azt mondta, hogy „csak a Vajdaságban kivégzett polgárok, főként németek és magyarok számát 45.000 lehet becsülni". Vuk Z. Cvijić: Masovna streljanja 1944-45: Oznine „Knjige streljanih" [Tömeges kivégzések 1944-45-ben: Az OZNA „kivégzettek könyvei"]
https://www.cins.rs/masovna-streljanja-1944-45-oznine-knjige-streljanih/, 2011. július 28.
17  Fúró Dénes: Kétszáztizenegy tömegsír. Magyar Szó, 2020. január 18. 6., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4199/kozelet/214091/K%C3%A9tsz%C3%A1ztizenegy-t%C3%B6megs%C3%ADr.htm, 2020. január 18., 12:33 >> 2020. január 18., 13:46
Az állami bizottság felállítására a szerb kormány 2009. július 9-i határozatával alapján került sor, de a tagjai „2012 óta nem ültek össze" – nyilatkozta Cvetković 2016. június 15-én. V. Jeremić: Komisija za tajne grobnice više ne postoji [Megszűnt a titkos sírok feltárására felállított bizottság]. Danas, 2016. június 15. 7., vagy https://www.danas.rs/drustvo/komisija-za-tajne-grobnice-vise-ne-postoji/
A bizottság hivatalos neve: „Državna komisija za pronalaženje i obeležavanje svih tajnih grobnica u kojima se nalaze posmrtni ostaci streljanih posle 12. septembra 1944. godine". „A testület 2015 végén formálisan is megszűnt létezni."„Slobodan Marković, a Bizottság elnöke 2016 februárjában átadta az Igazságügy-minisztériumnak a Bizottság munkájára vonatkozó végső jelentését (záradékait), megállapítva, hogy a Bizottság befejezte a munkáját, ami miatt nincs szükség a további működésére."
V. Jeremić: Pronađene sve tajne grobnice [Megtaláltak minden titkos sírhelyet]. Danas, 2016. június 16. 7., vagy http://www.danas.rs/danasrs/drustvo/_pronadjene_sve_tajne_grobnice_.55.html?news_id=322010
Lásd még ap.: Húszezer délvidéki áldozat. Magyar Szó, 2019. július 25. 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4047/kozelet/205485/H%C3%BAszezer-d%C3%A9lvid%C3%A9ki-%C3%A1ldozat.htm, 2019. július 24., 20:10


          – Azoknak az adatoknak az alapján, amelyekhez a Bizottság hozzájutott, valamint az Ankét Bizottság, Vajdaság területén tömegesen kivégezték a német és a magyar nemzeti kisebbséghez tartozókat. Néha egész családok estek áldozatul, és a kivégzéseket a szovjet egységek is alkalmazták – nyilatkozta a történész.[18]
           Az említett bizottságot a szerb kormány 2009. július 9-én alakította meg, de csak 2010. április 29-én hozott döntést arról, hogy az 1944 szeptembere után történt kivégzésekhez kapcsolódó dokumentumokról feloldja a titkosítást.[19] Ez után a dátum után, a Bizottság tagjainak lehetőségük volt a levéltári kutatásra és így a БИА[20] levéltárában megtalálták az 1253 számú 1945. május 18-ai parancsot, amellyel a Demokratikus Föderatív Jugoszlávia Belügyminisztériuma előírta, hogy a „népellenségek" összes sírjai legyenek titkosak.[21]
          Az országban számtalan kisebb nagyobb tömegsír található, melyek közül minél többet igyekeznek feltárni a történészek, a jelenlegi állás szerint 211-et sikerült lokalizálni – mondta Cvetković.[22]
          Megtalálták a „Kivégzettek könyveit"[23] is, amelyeket ezzel a névvel vezetett az OZNA, amelyekben azoknak az embereknek a nevei vannak, akiket Szerbia akkori kerületeiben megöltek, „anélkül, hogy ellenük bármilyen eljárás folytattak volna".[24]
          Vladimir Dedijer, a Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottságának tagja az 1983-ban megjelent Novi prilozi za biografiju druga Tita [Új mellékletek Tito elvtárs biográfiájához] című könyvében megemlíti, hogy a tömeges kivégzések addig tartottak, míg 1945 őszén Tito a Központi Bizottság egyik ülésén nem mondta: „Elég volt már azokból a kivégzésekből, a halálbüntetésnek többé nincsen semmilyen hatása!"[25] 
          A történész Cvetković szavai szerint, a Bizottság számára nagy problémát jelentett, hogy „a dokumentumok nem említik, hol vannak a sírok, sem az elsődlegesek, sem a másodlagosak, hanem csak arra vonatkozó parancsok vannak, hogy azok helyét szigorú titokban kell tartani".[26]
          A bizottság honlapját[27], amelyen bárki megtekinthette a meggyilkoltak névsorát, akik között nem csak nők, hanem egészen kis gyerekeket is nagy számban voltak, most már nem találni: a biztonságos kapcsolat sikertelen – jelzi a számítógép.
          Nem érthető, hogy az adatbázis most miért nem nyilvános, miért nem lehet hozzáférni, amikor a szerb igazságügyi minisztérium honlapján[28] az (1944. szeptember 12. utáni) összes áldozat neveit tartalmazó könyvek, illetve listák, valamint a részletes internetes adatbázis és a tömegsírok listája (a könyv első kiadása idején, 2017-ben) látható volt? Jelenleg azonban ez a honlap sem érhető el.
 

 
18  Lásd Vuk Z. Cvijić írását a 16-os jegyzetben.
Matuska Márton véleménye szerint „legalább húszezer magyar áldozatot tudunk bizonyítani. Sok ezerre tehető azoknak az áldozatoknak a száma, akiket pontos névvel ismerünk, de további több ezret nem ismerünk pontosan". ap.: Húszezer délvidéki áldozat. Magyar Szó, 2019. július 25. 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4047/kozelet/205485/H%C3%BAszezer-d%C3%A9lvid%C3%A9ki-%C3%A1ldozat.htm, 2019. július 24., 20:10
19  P. E.: Nincs többé titok. Magyar Szó, 2010. április 30. 5., és Ternovácz István: Kezdődhet az 1944-45-ös események tisztázása. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/10133/Kezdodhet-az-1944-45-os-esemenyek-tisztazasa.html, 2010. április 30. 13:47
20  БИА (BIA) rövidítés: Bezbednosno-informativna agencija [Biztonsági-tájékoztatási Ügynökség]. BIA polgári, nemzeti biztonsági szolgálat. 2002. július 27-én alakult, mint a szerb kormány különálló, jogi státussal rendelkező szervezete. https://bia.gov.rs/
21  Lásd Vuk Z. Cvijić írását a 16-os jegyzetben.
22  Fúró Dénes: Kétszáztizenegy tömegsír. Magyar Szó, 2020. január 18. 6., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4199/kozelet/214091/K%C3%A9tsz%C3%A1ztizenegy-t%C3%B6megs%C3%ADr.htm, 2020. január 18., 12:33 >> 2020. január 18., 13:46
Az állami bizottság felállítására a szerb kormány 2009. július 9-i határozatával alapján került sor, de a tagjai „2012 óta nem ültek össze" – nyilatkozta Cvetković 2016. június 15-én. V. Jeremić: Komisija za tajne grobnice više ne postoji [Megszűnt a titkos sírok feltárására felállított bizottság]. Danas, 2016. június 15. 7., vagy https://www.danas.rs/drustvo/komisija-za-tajne-grobnice-vise-ne-postoji/
„A testület 2015 végén formálisan is megszűnt létezni."„Slobodan Marković, a Bizottság elnöke 2016 februárjában átadta az Igazságügy-minisztériumnak a Bizottság munkájára vonatkozó végső jelentését (záradékait), megállapítva, hogy a Bizottság befejezte a munkáját, ami miatt nincs szükség a további működésére."
V. Jeremić: Pronađene sve tajne grobnice [Megtaláltak minden titkos sírhelyet]. Danas, 2016. június 16. 7., vagy http://www.danas.rs/danasrs/drustvo/_pronadjene_sve_tajne_grobnice_.55.html?news_id=322010
Lásd még ap.: Húszezer délvidéki áldozat. Magyar Szó, 2019. július 25. 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4047/kozelet/205485/H%C3%BAszezer-d%C3%A9lvid%C3%A9ki-%C3%A1ldozat.htm, 2019. július 24., 20:10
23  „Knjige streljanih".
24  Lásd Vuk Z. Cvijić írását a 16-os jegyzetben.
25  Uo.
26  Uo. Lásd még Majláth Ronald: Ki volt Tito valójában? http://hu.autonomija.info/majlath-ronald-ki-volt-tito-valojaban/, 2020. május 4.
27  https://www.komisija1944.mpravde.gov.rs/lt/articles/o-nama/
28  https://www.komisija1944.mpravde.gov.rs/cr/articles/pocetna/
 

 
Magyar voltál, azért – Délvidéki tragédia 1944-1945 címen,  Budapesten 2011. február 22-én rendezett kiállítás anyagából
 Magyar voltál, azért – Délvidéki tragédia 1944-1945 címen,
Budapesten 2011. február 22-én rendezett kiállítás anyagából
 
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet 2016-ban publikálta az 1944–45-ös ártatlan magyar áldozatok tömegsírjainak műholdas, számítógépes globális helymeghatározását, GPS-koordinátáit.[29]
          A kiadványban is azt írja, hogy „az áldozatok valós számát 70 évvel az eseményeket követően sem ismerjük, és – habár erre a közelmúltban történtek erőfeszítések – talán sosem fogjuk pontosan megismerni".[30]
          – A kivégzéseket, amelyeket gyakran brutális tortúra előzött meg, tömegesen hajtották végre, a holtestek tömegsírokba kerültek. Ezeket rejtett helyeken hozták létre, lokációjuk csak szűk körben volt ismeretes. A tömegsírok létezését államilag szorgalmazott titoktartás övezte, a rezsimnek, amely az atrocitásokat követően hamarosan a testvériség-egység jelszavát kezdte propagálni – nem volt érdeke, hogy a létezésük nyilvánosságra kerüljön. Ha a tömegsírok nem voltak már eleve kellőképpen elrejtve, minden lehetséges eszközt megragadtak, hogy eltüntessék őket szem elől: közterületeket (utakat, parkokat) vagy létesítményeket (lakóházakat, autóbusz-állomásokat, játszótereket, gyárakat) emeltek föléjük. A munkálatok során gyakran kerül sor az emberi maradványok véletlenszerű vagy szándékos megsemmisítésére – olvasható az idézett publikációban.[31]
          A kiadvány tartalmazza az áldozatok becsült számát, egyrészt biográfiai adatok és források alapján meghatározza azt, hogy feltételezések szerint hány áldozat van egy-egy tömegsírban, illetve a helyszín megjelölését, ahogyan azt az emlékezet megőrizte – ismertette Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.[32]
Sok vajdasági helységben azonban máig nem valósult meg a mindenkit megillető kegyeleti jog, az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogának a biztosítása. Újvidéken például, „továbbra sincs méltó emlékhelye a második világháború végén kivégzett több ezer honfitársunknak"[33]. A Futaki úti temetőben, a jelek szerint nem kerül sor a Makovecz Imre által megálmodott és tervezett emlékmű megépítésére. Ugyanitt az áldozatok megközelítőleges számát sem sikerült megállapítani, mivel a „vonatkozó állambiztonsági iratok mindmáig nem kerültek elő".[34]
          Az újvidéki városi képviselő-testület 2018. augusztus 29-ei ülésén – a Vajdasági Magyar Szövetség javaslata alapján, a többi magyar politikai párt és civil szervezet (és a VMSZ korábbi) állásfoglalását megkerülve[35] – elfogadták a testület keretében működő művelődésügyi bizottság arra vonatkozó határozati javaslatát, hogy a székvárosban a közeljövőben állítsanak fel egy olyan emlékművet, amely az 1944-ben és 1945-ben kivégzett ártatlan újvidéki polgárokra emlékeztet majd.
          Az emlékműállítás körüli egyeztetés két éve folyik, a Vajdasági Magyar Szövetség újvidéki szervezete kezdeményezte. Újvidéki koalíciós partnerükkel (vagyis a Szerb Haladó Párttal – B. A.) kötött megegyezésüknek egyik elemét képezi az emlékműállítás, mindazoknak az ártatlan áldozatoknak az emlékére, akiket 1944-ben és 1945-ben végeztek ki Újvidéken. A javaslat szerint az emlékmű egy fehér márványból készült, madarat ábrázoló szobor lesz, az 1300 tizedes és az Ivo Andrić utcák kereszteződésénél, zöld övezetben helyezik majd el. Az alapzaton szerb, magyar és német nyelven lesz olvasható a szöveg: „MINDEN ÁRTATLAN ÁLDOZAT EMLÉKÉRE"[36]. Ennek alapján, az emlékmű nem lesz se magyar, se Makovecz.
          A másik példa, hogy a járeki (tiszaistvánfalvi) láger emlékhelyén felállított emléktáblára nem került fel az, hogy ott magyarok (köztük csúrogiak – B.A.) is meghaltak.
          – Magyar felirat ugyan van az emlékmű falán, de az az itt életüket vesztett Duna menti svábokra emlékeztet. Arra kényszerültünk, hogy egy kis fakeresztet állítsunk fel – mondta el a történteket Gusztony András,[37] a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) temerini körzeti szervezetének elnöke a 2019. november 3-ai megemlékezésen.[38]
          Sok helységben még a tömegsírok pontos lokációját sem ismerjük, vagy ha helyükről van is tudomás, azok továbbra sincsenek kellő módon megjelölve, illetve nem lehet azokat könnyen megközelíteni. Nagy dolog a csúrogi emlékközpont, de az ugyanahhoz a községhez tartozó Zsablyán továbbra is fel kell gyújtani a gazt, hogy a tömegsírhoz látogatók megtalálják a betonkeresztet és leróják kegyeletüket – hangzott el egy korábbi megemlékezésen.[39]
          Mindebből az következik, hogy továbbra is folytatni kell a munkát és fel kell tárni valamint meg kell jelölni minden tömegsírt![40] Ezzel (is) tartozunk magunknak és az elődeinknek is.
 

 
29  Vajdasági magyar áldozatok tömegsírjainak helymeghatározása. Szerkesztő Nagy Abonyi Péter. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. Zenta, 2016 p. 92. ISBN 978-86-80644-00-4
30  Molnár Tibor főlevéltáros: Tömegsírok a Délvidéken/Vajdaságban. Uo. 6.
31  Uo. 5-6.
32  Basity Gréta: Megjelent a délvidéki tömegsírok műholdas adatbázisa
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20783/Megjelent-a-delvideki-tomegsirok-muholdas-adatbazisa.html, 2016. november 2. 17:34
33  Stanyó Tóth Gizella: Feltárni és megjelölni minden tömegsírt! Hét Nap, 2016. november 23. 22-23., és Stanyó Tóth Gizella: Feltárni és megjelölni minden tömegsírt! https://www.magyarszo.rs/hu/3519/vajdasag_ujvidek/173773/Felt%C3%A1rni-%C3%A9s-megjel%C3%B6lni-minden-t%C3%B6megs%C3%ADrt!.htm
2017. november 7., 08:39 >> 2017. november 7., 10:12
34  Csorba Béla beszéde az újvidéki koszorúzáson. Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL, II. évf. 286. szám, 2015. november 3., vagy http://bozokiantal.blogspot.rs/2015/11/csorba-bela-beszede-az-ujvideki.html, 2015. november 5. [5:49]
35  A VMSZ elnöksége 2012. szeptember 19-én vitatta meg a Makovecz Imre által tervezett emléktorony felépítését. Pál Károly, a VMSZ akkori ügyvezető alelnöke szerint egyöntetű döntést hoztak, hogy kiállnak a kezdeményezés mellett. (v.ár): A VMSZ támogatja a csonka torony felépítését. Magyar Szó, 2012. szeptember 19. 5.
36  szb: Emlékművet kapnak Újvidéken a '44/45-ös áldozatok. magyar Szó, 2018. szeptember 30. 1. és 12., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3770/vajdasag_ujvidek/188929/ , 2018. augusztus 30., 08:02 >> 2018. augusztus 30., 14:49
ODLUKA O PODIZANJU SPOMENIKA SVIM NEVINIM ŽRTVAMA U NOVOM SADU 1944. I 1945. GODINE [Határozat 1944 és 1945 minden ártatlan áldozata újvidéki emlékművének állításáról]. "Sl. list Grada Novog Sada" [Újvidék város Hivatalos Közlönye], 2018. augusztus 29. 38/2018 szám, 856 3384.
Lásd még: Emlékműállítás a Limánon. Magyar Szó, 2018. augusztus 24. 10., és Méltó emlékmű a '44/45-ös áldozatoknak. Magyar Szó, 2018. szeptember 1. 1és 9.
Lásd még: Szobrot állítanak az 1944/45-ös ártatlan áldozatoknak Újvidéken (videó). http://pannonrtv.com/web2/?p=287773, 2016. augusztus 30. Lásd még Z. K.: Az újvidéki 44-45-ös emlékművön rúghatja össze a port a VMDP és a VMSZ. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/57522-az-ujvideki-44-45-oes-emlekmvoen-rughatja-oessze-a-port-a-vmdp-es-a-vmsz, 2016. szeptember 03. 22:44
37  Másutt: Guszton András. Ádám Csilla: Járekon is megemlékeztek az ártatlan áldozatokról. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/24338/Jarekon-is-megemlekeztek-az-artatlan-aldozatokrol.html, 2019. november 3. 17:29
38  Uo. és G. B.: Fakeresztek árnyékéban c. írását. Magyar Szó, 2019. november 4. 5.
39  Ádám Csilla: Temerini megemlékezés. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20777/Temerini-megemlekezes.html, 2016. november 1. 19:22
40  Bővebben lásd Bozóki Antal: Jog a kegyeletre és a méltó megemlékezésre. A délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogai. Árgus, Újvidék, 2017 213-224.
 

 
Többszöri halasztás után, 2013. június 26-án. sor került a szerb és a magyar köztársasági elnök közös csúrogi főhajtására a második világháború magyar és szerb ártatlan áldozatainak emléke előtt.[41] A délvidéki magyar közösségben, különösen a túlélők és az áldozatok leszármazottainak körében azonban úgy tartják, továbbra is „hiányzik az az őszinte bocsánatkérés, ami magyar oldalról már oly sokszor elhangzott.[42]
          Áder János, magyar köztársasági elnök szerbiai látogatása kapcsán még a szerb sajtó is kiemelte, hogy bocsánatot kért „az ártatlan szerb civilek elleni magyar bűntettekért",[43] szerb részről a bocsánat szó mindmáig nem hangzott el.
          A csúrogi „közös államfői főhajtáson" az „elűzendő" délvidéki magyaroknak annakidején szendvicseket kínáló ex-radikális Tomislav Nikolić (volt) szerb elnök száját egyszer sem hagyta el az „oprostite" [bocsánat] mágikus szó,[44] de még a kisebb jelentőségű „izvinite" [elnézést] szó sem.
          A leendő uniós tagság kedvéért a szerb parlament öt nappal Áder látogatása előtt (2013. június 21-én) elfogadott nyilatkozata a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-45-ben elkövetett gonosztettek elítéléséről,[45] „ugyan kvázi elítélte a magyarság elleni 'aktusokat', de ezt roppant mesterkélt, mondhatni megalázó módon tette".[46] A bocsánatkérés az összes áldozat hozzátartozóitól azonban nem került be ebbe a dokumentumba se.
          Teleki Júlia, Szegeden, a délvidéki magyar népirtás 70. évfordulóján tartott megemlékezésen mondta, hogy a túlélők bocsánatkérést várnak az 1944/1945-ben történtek kapcsán: „A túlélők fontosnak tartják szerb részről a bocsánatkérést, ahogyan azt magyar részről Áder János államfő megtette."[47] Gusztony András, a VMDP temerini szervezetének elnöke szerint is „hiányzik az az őszinte bocsánatkérés".[48]
          Pásztor István, a VMSZ elnöke, a szegedi ünnepségen reflektált arra, amit Teleki Júlia mondott. Ezt megérti, de mint mondta, a szerb belpolitikában a bocsánatkérés intézményét az előző köztársasági elnök olyannyira lejáratta, hogy ma nincs olyan komoly szerb politikus, aki bocsánatot kérne. Mint fogalmazott, Szerbiában akkor szoktak bocsánatot kérni, amikor valaki rálép a másik ember lábára, ám ez esetben sokkal fontosabb dologról van szó. Az a jó, hogy ezt nem egy bocsánatkéréssel intézték, intézik el. Az a folyamat, ami zajlik, az maga a bocsánatkérés – mondta.[49]
          Nikolić ex szerb államfő (2013. április 25-én, vagyis a csúrogi főhajtás előtt)  a szerb állam és nép nevében kegyelmet kért a Srebrenicában elkövetett bűncselekményekért:[50] – Ja klečim i tražim pomilovanje za Srbiju zbog zločina koji je izvršen u Srebrenici. Izvinjavam se za zločine koje je u ime naše države i našeg naroda počinio bilo koji pojedinac iz našeg naroda – mondta Nikolić. [Térdre ereszkedem és kegyelmet kérek Szerbia számára a Srebrenicában elkövetett bűncselekmény miatt. Bocsánatot kérek azokért a bűncselekményekért, amelyeket a szerb állam és nép nevében bármely egyén elkövetett.][51]
          Nikolić elmulasztotta a történelmi lehetőséget, hogy – Willy Brandthoz hasonlóan, aki 1970. december 7-én Varsóban térdre borult a gettófelkelés áldozatainak emlékműve előtt[52] –, hogy beírja magát a szerb és a magyar nép megbékélési folyamatának történetébe. De hát, hol van Nikolić Brandthoz viszonyítva? Pásztor Istvánnak tudomása kellett, hogy legyen Nikolić nyilatkozatáról. „Reflektálása" a szegedi ünnepségen sértőnek és a közösségünkre nézve megalázónak is mondható. A szerb bocsánatkérés szimbolikus gesztusa mindmáig nem hangzott el.
 

 
41  Fodor István: Bocsánatkérés és megbocsátás. Magyar Szó, 2013. július 27. 1. Lásd még Stanyó Tóth Gizella: Az első koszorútól a főhajtásig. Magyar Szó, 2013. július 27. 4. v.ár: Lezárulhat történelmünk egy nyitott fejezete. Magyar Szó, 2013. június 26. 1. és 4.; Virág Árpád: A bűnnek nincs származása sem nemzetisége. Magyar Szó, 2013. június 27. 1., és 3.; Stanyó Tóth Gizella: Az első koszorútól a főhajtásig. Uo. 4.; P. E.: „Szerbek és magyarok az élet örökségét adják tovább". Uo. 4., és P. D.: Ovo je bio dan istorijskog pomirenja Srban i Mađara. [Ez volt a szerbek és a magyarok történelmi megbékélésének napja.] Danas, 2013. június 27. 1. és 4.
42  S.T.G.: Az őszinte bocsánatkérésre várva. Magyar Szó, 2016. november 7. 4, vagy
http://www.magyarszo.rs/hu/3206/kozelet/155643/Az-%C5%91szinte-bocs%C3%A1natk%C3%A9r%C3%A9sre-v%C3%A1rva.htm, 2016. november 7. 08:49 >> 2016. november 7. 15:06, és Ádám Csilla: Temerini megemlékezés. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20777/Temerini-megemlekezes.html, 2016. november 1. 19:22
43  Fekete Lehel: Rendkívül súlyos megaláztatás. http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/10092-rendkivuel-sulyos-megalaztatas-a-szerb-sajto-kiemeli-hogy-ader-bocsanatot-kert-qaz-artatlan-szerb-civilek-elleni-magyar-bntettekertq-nikoliot-alig-emlitik, 2013. június 27. 14:00; Ádám Csilla írása, a 43-as jegyzetben.
44  Lásd Fekete Lehel írását az előző jegyzetben.
45  Deklaracija Narodne skupštine o osudi akata protiv civilnog mađarskog stanovništva u Vojvodini počinjenih 1944–1945. godine. Službeni glasnik RS [a SZK Hivatalos Közlönyének] 2013. június 21-i 54. számában jelent meg (2274. 3.), vagy
http://www.vajma.info/cikk/szerbkiadas/2778/Deklaracije-Narodne-skupstine-o-osudi-akata-protiv-civilnog-madjarskog-stanovnistva-u-Vojvodini-pocinjenih-194482111945-godine.html, 2013. június 24. 19:47
Magyar nyelvű szöveg: http://www.vajma.info/.Dokumentumok.
46  Lásd Fekete Lehel írását a 43-as jegyzetben.
47  Mihályi Katalin: Az igazság előbb-utóbb megtalálja a maga útját. https://www.magyarszo.rs/hu/2596/kozelet/121194/Az-igazs%C3%A1g-el%C5%91bb-ut%C3%B3bb-megtal%C3%A1lja-a-maga-%C3%BAtj%C3%A1t.htm, 2015. január 26., 08:39 >> 2015. január 26., 21:15
48  Ádám Csilla: Temerini megemlékezés. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20777/Temerini-megemlekezes.html, 2016. november 1. 19:22
49  Mihályi Katalin: Az igazság előbb-utóbb megtalálja a maga útját. Magyar Szó, 2015. január 26. 1. és 4., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2596/kozelet/121194/Az-igazs%C3%A1g-el%C5%91bb-ut%C3%B3bb-megtal%C3%A1lja-a-maga-%C3%BAtj%C3%A1t.htm, 2015. január 26. 08:39 >> 2015. január 26. 20:15
50  Srebrenicában 1995 júliusában közel nyolcezer férfit és gyermeket öltek meg és több mint 40 ezer nőt, gyermeket, valamit idős személyt üldöztek el. Bosznia és Hercegovina Bírósága, illetve a Hágai Nemzetközi Törvényszék ezekért a bűncselekményekért 40 személyt mintegy 700 év börtönbüntetésre ítélt és négy életfogytiglani büntetést mondott ki. Ezekkel az ítéletekkel megállapítást nyert, hogy Srebrenicában népirtás történt. A srebrenicai bűncselekményeket népirtásnak minősítette a legmagasabb nemzetközi igazságszolgáltatási intézmény, a Nemzetközi Bíróság is, Bosznia és Hercegovina Szerbia elleni keresete ügyében hozott ítéletében. S. B.: „Poricanje genocida sve podmuklije" [„A népirtás tagadása mind alattomosabb"]. Danas, 2020. május 12. 14.
51  (PTC) Nikolić se izvinio zbog Srebrenice [Nikolić bocsánatot kért Srebrenicáért.] https://www.rts.rs/page/stories/sr/story/9/politika/1312408/nikolic-se-izvinio-zbog-srebrenice.html
2013. április 25. , 11:03 -> 21:59, és Nikolić bocsánatot kért Srebrenicáért. Magyar Szó, 2013. április 26., 1. és 4.
52  (MTI) A varsói térdre borulás és ami mögötte volt. https://mult-kor.hu/20101207_a_varsoi_terdre_borulas_es_ami_mogotte_volt, 2010. december 7. 12:16
 

 
A szerb kormány 2014. október 30-án határozatot hozott, miszerint „hatályát veszti a Megszállók és Segítőik Vajdaságban Elkövetett Bűntetteinek Feltárását Végző Bizottság 2/45. számú, 1945. január 22-én kelt határozata, amellyel a vajdasági Zsablyai járáshoz tartozó Csúrog község valamennyi magyar és német nemzetiségű lakosát háborús bűnösnek nyilvánították, és a Megszállók és Segítőik Vajdaságban Elkövetett Bűntetteinek Feltárását Végző Országos Bizottság 1945. március 26-án kelt határozata a vajdasági Titeli járáshoz tartozó Mozsor község lakosait nemzeti hovatartozás alapján háborús bűnössé nyilvánításáról".[53]
          Nyolc vajdasági magyar civil szervezet és három magyar párt (a VMDK, VMDP és a MPSZ), valamint több magánszemély, már a 2014. december 5-ei, Véglegesen töröljék a kollektív bűnösséget! c. közleményben követelte, hogy „a szerb kormány módosítsa az október 30-i ülésén hozott határozatot, olyan módon, hogy a két ominózus határozatot a keltezésük napjától fogva semmisítse meg, éspedig mindazon sérelmet szenvedett személyek tekintetében, akik ellen nem hoztak jogerős közigazgatási határozatot, vagy bírósági ítéletet, illetve szabályos bírósági vagy közigazgatási eljárás során nem állapították meg, hogy háborús bűnt követtek el".[54] Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért szervezet elnöke is teljes szolidaritást vállalt a közlemény aláíróival.[55]
          A 3877-es számú határozat a három érintett község magyarjaira nézve hátrányos jogkövetkezményeiről bővebben írtam az első kiadás bevezetőjében, és álláspontom azóta sem változott: „Született egy megkésett, deklaratív[56] kormányhatározat, amely formálisan eltörli ugyan a három közösség magyarjainak kollektív háborús bűnösségét, de „csak a jövőre nézve". Ugyanakkor nem rendezi annak sem az erkölcsi következményeit (az érintetteknek továbbra is személyenként kellett lefolytatniuk a rehabilitálási eljárásokat), sem az anyagi oldalát (a károsultak – csupán a határozat alapján – nem kapták vissza az elvett vagyonukat, nem részesültek kárpótlásban). Érdemben tehát nem változott úgyszólván semmi.[57]
          Az említett kormányhatározattal kapcsolatos jogi kuriózum, hogy az újvidéki Felső Bíróság 2013. szeptember 20-án hozott, Pex. 68/2012 sz. végzése, amely 2014- április 30-án lett jogerős – vagyis hat hónappal a 3877-es számú határozat meghozatala előtt –, kimondja az újvidéki Város Népbizottság 14119 számú 1946. február 14-ei határozatának, valamint az Újvidéki Járási Népbíróság Вп. 1137/1946/4 számú 1946. április 1-jei záradéka „semmisségét, a meghozatalától kezdve", valamint azt is, hogy „az említett aktus minden jogkövetkezménye semmis". A bíróság a végzés indoklásában ezt le is írja.
 
 
Az újvidéki Felső Bíróság 2013. szeptember 20-án hozott végzése
 Az újvidéki Felső Bíróság 2013. szeptember 20-án hozott végzése
 
          Ez azért fontos, mert ezekkel az aktusokkal konfiskálták Dobi Kálmán „összes ingó és ingatlan vagyonát". Ez a bírósági döntés csak megerősíti az állítást miszerint a szerb kormány 2014. október 30. 3877 számú határozata politikai, nem pedig jogi irat, amely a 2/45 számú, 1945. január 22. szigorúan bizalmas és az 1945. március 26-ai (1945. április 3-án, a 2i44/1945 szám alatt iktatott) határozatokat hatályon kívül helyezte (azt is „csak a jövőre nézve"), de nem semmisítette meg a meghozataluktól kezdve.
          Ebből viszont az következik – ahogyan az első kiadás bevezetőjében is írtam –, hogy a sajkásvidéki magyarok kollektív háborús bűnössége csak a „jövőre nézve" (nem pedig visszamenőleg az 1945. évi határozatok meghozataláig) szűnt meg. A jogkövetkezmények tekintetében ennek pedig súlyos és hátrányos anyagi, valamint erkölcsi következménye van a három falu magyarjai vonatkozásában. 

 Az idézett részlet a bírósági végzés indoklásából

Az idézett részlet a bírósági végzés indoklásából

 


 

53  Megjelent a Službeni glasnik RS [a SZK Hivatalos Közlönye], 121. szám, 2014. november 5. 3877. 26-27. Lásd a Megkésett, deklaratív határozat c., 2014. november 9-i írásom.
54  Véglegesen töröljék a kollektív bűnösséget! http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18023/Veglegesen-toroljek-a-kollektiv-bunosseget.html, 2014. december 5. [15:46]; NJSZ 51/2014, 2014. december 6. [13_23]. Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; http://bozokiantal.blogspot.rs/2014/12/veglegesen-toroljek-kollektiv-bunosseget_7.html, 2014. december 7. 12:06Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL I. évf. 288. szám, 2014. december 8. és
http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/33679-2014-12-08-10-12-13, 2014. december 09. [18:00]
55  Szolidaritás a Közlemény aláíróival. http://bozokiantal.blogspot.rs/2014/12/szolidaritas-kozlemeny-alairoival_13.html, 2014. december 13. [8:55], vagy Kisebbségi Fórum – Temerin,  KIFO HÍRLEVÉL I. évf. 289. szám, 2014. december 9.
56  deklaratív: kinyilatkoztató, kikiáltó, bemutató tartalmú jogi norma, ami végrehajtási rendelkezést v. szankciót nem tartalmaz (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006 127.
57  Bővebben lásd a Megkésett, deklaratív határozat c. 2014. november 9-i írásom. DélHír portál: http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/32480-2014-11-09-13-52-11, vagy Keskenyúton: http://keskenyut.hu/page/234/art/1061/akt/1/html/megkesett-deklarativ-hatqrozat.html

 


 
Nem csak a civil szervezetek és a pártok elégedetlenek a vonatkozó törvényekkel (a VMSZ kivételével, amelyik párt képviselői részt vettek a szövegezésekben is)[58] és a kormányhatározattal, de az atrocitásokat elszenvedők és az áldozatok leszármazottai is.
          A gyakorlatban is komoly gondok akadnak a rehabilitációval és a restitúcióval is, „mind az egyénnek, mind az egyházaink irányába is".[59]
          A magyar vonatkozású rehabilitálások számáról az egyetlen (általam) ismert adat az időközben elhunyt Tóth Lászlótól a Vajdasági Televízió újságírójától származik, aki maga is megjárta a járeki tábort.
          Tóth kutatása szerint, az újvidéki Felsőbíróságon „2011 novemberétől 2016 júniusának végéig 1389 per folyt a háborús bűnökkel vádoltak rehabilitálásával és az elvett vagyon visszaszármaztatásával kapcsolatban, ezek közül 1059 a konfiskált vagyonra vonatkozott. [...] „Tudod te, hogy a nagyapád mit követett el!" – így fogadták az unokát, aki a nagyapja rehabilitálását akarta kérelmezni. És elállt ettől."[60]
          A rehabilitálási eljárások „sokszor megmagyarázhatatlanul lassan haladtak",[61] sokan nem is kezdeményezték ezeket, az eljárás bonyolultsága és az ezzel járó lelki megrázkódtatások miatt.
          A rehabilitálási eljárásokról és azok eredményeiről – tudomásom szerint – mindmáig semmilyen elemzés nem készült, habár a bíróságok éves kimutatása szerint ezt pontosan meg lehetne állapítani.
          A Délvidéken/Vajdaságban mindössze 6 felsőbíróság van (Nagybecskereken, Pancsován, Szabadkán, Zomborban, Szávaszentdemeteren/Sremska Mitrovicán és Újvidéken),[62] amelyek előtt folytak ezek az eljárások. Nem lenne, tehát, túl bonyolult beszerezni az adatokat, ha erre lenne vállalkozó. Ez fontos lenne azért is, mivel a rehabilitálási eljárásoknak már be kellett volna fejeződniük.
 
Számos megjegyzés hangzott el a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség – a Szerb Kormány közigazgatási szervének – működésével kapcsolatban is. Az eljáró ügyvédek olyan esetekről is beszámoltak, hogy az ügynökség a visszaszármaztatási kérelmeket elbíráló közigazgatási eljárásokban „felülbírálta a rehabilitációs kérelmeket",[63] ami elfogadhatatlan és nonszensz , s hogy „sorra utasítja el a jogerős bírósági végzésekkel rehabilitált magyar igénylők kérelmét, azokra a hét évtizeddel ezelőtti katonai közigazgatási és államvédelmi dokumentumokra hivatkozva, amelyek alapján a második világháborút követően megállapították a kérelmezők felmenőinek bűnösségét".[64]
          A vagyon-visszaszármaztatás és a kárpótlás során felmerülő problémákat legutóbb a Vajdasági Televízió Fókuszban című 2018. szeptember 24. műsora járta körül. Az adás stúdióvendégei számos kritikát fogalmaztak meg a folyamat kapcsán, és felhívták a figyelmet a restitúciós rendszer abszurditásaira is. Elhangzott az is, hogy hiányzott/hiányzik az „intézményes magyar érdekképviseletet" a folyamat kapcsán.[65]
          Az utóbbi időben a magyar Országgyűlés is foglalkozott (2018. október 18-án) a képviselői kérdéssel, hogy „mit tesz a kormány a vajdasági magyarok kollektív bűnösségének mielőbbi visszamenőleges eltörlése és az elkobzott vagyonuk visszaszolgáltatása ügyében?",[66] hogy „Magyarország kormánya rendelkezik-e betekintéssel a szerbiai rehabilitálási és restitúciós folyamatokba, hány fő rehabilitált délvidéki/vajdasági magyarról és mennyi már visszaadott ingatlanról beszélhetünk?"[67] (2018. november 29-én), illetve, hogy ,,sikerült-e eredményt elérnie Magyarország Kormányának a szerb fél részéről akadályozott rehabilitálási és restitúciós folyamatok gyorsítása, a kérelmezők jogainak biztosítása ügyében?"[68]
A legutóbbi válasz (2019. július 18-ai)[69] szerint „a két ország közötti viszonosság elfogadását követően a Vagyon-visszaszármaztatási ügynökség 19 helyt adó döntést hozott, amellyel hozzávetőleg 836 ha termőföldet szolgáltattak vissza. E körben elutasító határozat nem született. Azon vajdasági települések vonatkozásában, ahol abszolút, vagy relatív többségben magyar lakosság él – a szerb hatóságoktól kapott tájékoztatás szerint – Zentán 2184 ha, Topolyán 5553 ha, Adán 1069 ha, Nagykanizsán[70] 553 ha, valamint Kishegyesen 851 ha termőföld került eddig visszaszolgáltatásra.
Ez az ügy szerepel a két ország bilaterális egyeztetéseinek napirendjén, a külügyi tárca minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál a kárpótlási folyamat figyelemmel kísérésére és a vajdasági magyarok, illetve a magyar állampolgárok érdekei érvényesítésének elősegítésére."[71]
A kedvező fejleményekhez tartozik, hogy a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) is bekapcsolódott a rehabilitálási és restitúciós folyamat eredményeiknek felmérésébe:
– Elkezdtük a közelmúltban számba venni azt is, hogy Vajdaságban milyen jogsértések történtek a vagyon-visszaszármaztatásban. Elhúzzák az időt a hatóságok, hogy ne kelljen visszaadni az ingatlant, a termőföldet, mindeközben elfogynak lassan a visszaszolgáltatható ingatlanok, földek. Többet erről még nem mondhatok, a felmérés időszakában vagyunk, ezért utaztunk most elsősorban ide (Újvidékre – B. A.), amint elkészül a felmérés, ennek az ügynek a kapcsán is lépünk majd – nyilatkozta Csóti György, budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója 2019. október 1-jén a Magyar Szónak.[72]

 


58  Pásztor Bálint: Lassú víz partot most. http://www.pasztorbalint.rs/index.php/start/show/2010/hu, 2011. november 25. 12:32
59  S.T.G.: Az őszinte bocsánatkérésre várva. Magyar Szó, 2016. november 7. 4, vagy
http://www.magyarszo.rs/hu/3206/kozelet/155643/Az-%C5%91szinte-bocs%C3%A1natk%C3%A9r%C3%A9sre-v%C3%A1rva.htm, 2016. november 7. 08:49 >> 2016. november 7. 15:06, és Stanyó Tóth Gizella: Feltárni és megjelölni minden tömegsírt! Hét Nap, 2016. november 23. 22-23.
60  Tot Laslo: Mađarska manjina u Srbiji [Magyar kisebbség Szerbiában]. http://bozokiantal.blogspot.rs/, 2016. július 27.
61  Megmagyarázhatatlanul lassú a szerb-magyar vegyesbizottság munkája.
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=10536, 2017. november 3., és Fehér Márta: Véget ért a lényegi kutatás. Hét Nap, 2017. november 1. 8-9.
62  Pregled organizacije Viših sudova [A felsőbíróságok szervezetének áttekintése]. https://portal.sud.rs/code/navigate.aspx?Id=46
63  Tóth Imre: Rehabilitálás igen, kárpótlás mégsem. Családi Kör, 2018. február 8. 8-9.
64  Uo.
65  Az állam akadályozza a vagyon-visszaszármaztatást? http://www.rtv.rs/hu/t%C3%A1rsadalom/az-%C3%A1llam-akad%C3%A1lyozza-a-vagyon-visszasz%C3%A1rmaztat%C3%A1st_952751.html, 2018. szeptember 25. 16:12 17:00, és Az állam akadályozza a vagyon-visszaszármaztatást? Családi Kör, 2018. október 4. 16.
67  Sneider Tamás és Szávay István, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselői írásbeli kérdése Kövér Lászlóhoz. Irományszám: K/1931, érkezett 2018. október 5-én. https://www.parlament.hu/irom41/03495/03495.pdf
68  Sneider Tamás és Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselői írásbeli kérdése Körvér László országgyűlési elnökhöz. Irományszám: K/3495, a benyújtás dátuma 2018. november 14 09:52 https://www.parlament.hu/irom41/03495/03495.pdf
Sneider Tamás és Bencsik János, a Jobbik országgyűlési képviselők (K/6722 számú) kérdése.
69  Uo.
70  Vélhetően Magyarkanizsán (B. A.). Nagykanizsa ugyanis közepes méretű megyei jogú város Zala megyében. https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagykanizsa
71  Magyar Levente parlamenti államtitkár válasza. Lásd még: Bozóki Antal Teljes körű restitúciót! https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11917, 2019. augusztus 1. Lásd még Végel László: Impressziók. Családi Kör, 2013. október 17. 3.
72  v-ár: Készül a vajdasági restitúciós felmérés. https://www.magyarszo.rs/hu/4106/kozelet/208811/K%C3%A9sz%C3%BCl-a-vajdas%C3%A1gi-restit%C3%BAci%C3%B3s-felm%C3%A9r%C3%A9s.htm, 2019. október 1., 20:20
Megjegyzés: Szeptember 27-én Újvidéken a KJI „restitúciós felmérő konferenciát" is szervezett, amelyen több vajdasági magyar ügyvéd és a Restitúció Polgárok Egyesületének elnöke is részt vett.
73  Teleki Júlia. Hangadó Szerda. http://media.rtv.rs/hu/hangado/51190, 2019. október 30. 08,55- A nyilatkozat azonban – ismereteim szerint – a nyomtatott sajtóban nem jelent meg. Verba volant, scripta manent (a szó elrepül/elszáll, az írás megmarad)? Struccpolitika?
74  Teleki Júlia: Emlékezzünk az ártatlan magyar áldozatokra. Elhangzott a csúrogi emlékműnél, 2019. október 27-én. https://delhir.info/2019/11/11/teleki-julia-emlekezzunk-az-artatlan-magyar-aldozatokra/
75  Uo. Lásd még: (MTI-RTV, Pannon RTV-RTV) Csúrogi megemlékezés – Pásztor: Ne hagyjuk, hogy különbséget tegyenek az áldozatok között. http://www.rtv.rs/hu/politika/cs%C3%BArogi-megeml%C3%A9kez%C3%A9s-p%C3%A1sztor-ne-hagyjuk-hogy-k%C3%BCl%C3%B6nbs%C3%A9get-tegyenek-az-%C3%A1ldozatok-k%C3%B6z%C3%B6tt_1061137.html, 2019. október 27. 16:28; ap.: Húszezer délvidéki áldozat. Magyar Szó, 2019. július 25. 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4047/kozelet/205485/H%C3%BAszezer-d%C3%A9lvid%C3%A9ki-%C3%A1ldozat.htm, 2019. július 24. 20:10, és v-ár: A tilalom korszakától a tényfeltárás idejéig. Magyar Szó, 2019. augusztus 2. 4.
 

 

 Meddig jutottunk, hol tartunk, tehát, hetvenöt évvel a délvidéki magyarságot ért atrocitások után?

– az áldozatoknak még ma sem tudjuk még csak a megközelítően pontos számát sem, mint ahogy a tömegsírok pontos számát és azok lokációját sem ismerjük, és talán sosem fogjuk pontosan megismerni, ezért továbbra is folytatni kell a munkát és fel kell tárni valamint megjelölni minden tömegsírt;
– sok vajdasági helységben máig nem valósult meg a mindenkit megillető kegyeleti jog, az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogának a biztosítása;
– „elmaradt a bocsánatkérés",[73] de erről a politikusok mélyen hallgatnak. „Talán mindannyian megbocsájtanánk, ha lenne kinek, ha valaki bocsánatot kérne mindazért, amit elkövettek ellenünk" – üzenik a túlélők;[74]
– a rehabilitálási eljárásokról és a vagyon-visszaszármaztatásról, azok eredményeiről – tudomásom szerint – mindmáig semmilyen elemzés nem készült, pedig ezt a munkát el kell végezni, hogy megtudjuk mi is lett ezeknek a hozadéka;
– hátramaradt a múltnak a feltárása, a múlttal való szembesülés is. Teleki Júlia szavaival: „A megbékélés napja ne egy napra szóljon, legyen tartós, hogy az unokáink is békében tudjanak élni. Emlékezzünk, az ártatlanul kivégzett [...] magyarokra, és soha ne felejtsük el a történelemnek ezt a véres korszakát. Hogy tartós legyen a béke, meg kell ismerni, meg kell tanulni a történelmet, szerbeknek, magyaroknak egyaránt azt is, ami 1942-ben történt és azt is, ami 1944/45-ben. Csak akkor élhetünk békében egymás mellett, ha tiszteljük egymást, és egymás áldozatait."[75]

Végezetül, ítélje meg az olvasó, hogy a politika és a politikusok megtettek-e mindent a múlt feltárása, a rehabilitálások és a restitúció, valamint annak érdekében, hogy a magyar közösségről levegyék a kollektív bűnösséget, hogy megszabaduljon ettől a súlyos történelmi tehertől?
A magyar és a szerb állam, valamint a két nemzet közötti megbékélés folyamata csak akkor lehet teljes és tartós, ha megtörténik az őszinte bocsánatkérés, valamint a kutatók által megjelölt kérdésekre tényszerű, igaz választ kapunk.

BOZÓKI Antal
Torda, 2020. június 7.

 

 

 

 

Babits Mihály: MIATYÁNK

 

Elmondja: Tari Teréz

BOZÓKI Antal ● Civilek és pártok (2000–2020)

2020.május 15. 

Tari István műmelléklete 

 

Küzdelem 
a jogérvényesítésért és a (meg)maradásért

 

Részlet a készülő dokumentumgyűjtemény előszavából

 

Küzdelmes két évtized van mögöttünk a jogérvényesítésért és a (meg)maradásért folytatott csatározásainkban.
A délvidéki/vajdasági magyar közösség lélekszáma ez alatt az idő alatt jelentősen (tovább) csökkent, megfogyatkozott, erejéből, politikai súlyából veszített.
Az eltelt időszakban számos társadalmi változás történt, amelyek nem mindig voltak/vagy többnyire nem voltak kedvezőek az itteni magyarság helyzetének alakulására nézve. Ez elsősorban a népesség állandó csökkenésében és a gazdasági helyzet folyamatos rosszabbodásában nyilvánul meg, ami csak fokozta az elvándorlást.

A 2002-es népszámlás adatai szerint a Vajdaság 2 031 992 lakosa közül 290 207 volt magyar, vagyis nemzettársaink Szerbia összlakosságának (7 498 001) 3,9, a tartomány lakosságának pedig 14,28 százalékát képezték.[1]
Már az a tény, hogy a magyarok aránya a tartomány összlakosságában 1950 óta (25,8%) 2002-re csaknem megfeleződött (14,28%-ra esett) és továbbra is folyamatosan csökken, önmagáért beszél a vajdasági magyarok helyzetéről és a szerb állam irántuk való viszonyulásáról.
A 2011. október 1-je és 15-e között tartott szerbiai népszámlás (2012. november 29-én közzétett) adatai szerint a Vajdaság 1 931 809 lakosa közül 251 136 volt magyar, vagyis nemzettársaink a tartomány lakosságának 13,%-át képezik. A két népszámlás között eltel tíz év alatt tehát 39 400 fővel csökkent az országban élő magyarok száma. „Ez megközelítőleg évi 1,34 százalékkal kevesebb embert jelent."[2]
Számos demográfus véleménye szerint a vajdasági magyarok valós lélekszáma még ennél a számadatnál is kisebb, mivel „életvitelszerűen sokan nem élnek a szülőföldjükön".[3] A legújabb felmérések szerint „nagyjából 6 ezer magyarral van kevesebb minden évben a Délvidéken".[4]

Az elmúlt időszakban a vajdasági/délvidéki magyarság politikai súlya is megcsappant, leértékelődött.
A szerb parlamentben a VMSZ-nek 2000-ben hat,[5] a VMDK-nak pedig egy képviselője volt.[6]  Egy-egy magyar köztársasági képviselője volt még a Vajdasági Reformistáknak[7] és a VSZL-nek.[8]
A tartományi képviselőházban a vajdasági magyaroknak akkor 22 képviselője volt.[9] 
Jelenleg a VMSZ-nek a szerb parlamentben négy,[10] a tartományi képviselőházban pedig hat képviselője van.[11] Két tartományi képviselője van még a VMDK-nak (a Magyar Mozgalommal együtt).[12] Az itteni magyarság központjának számító Szabadkának Szerb Haladó Párti szerb polgármestere van.

 

 

A délszláv háborúk alatt és a NATO bombázások idején, pontosabban az 1991. évi népszámlálási adatokhoz
viszonyítva, a magyarok száma 2002-ig 49 284-el, illetve 15%-al csökkent.
Diósi Árpád: Szív és az ész. Magyar Szó, 2012. december 8. 13.
Végel László: Plebejus Európa: Családi Kör, 2012. december 13. 8.
U. Z.: Ijesztő a népességfogyás Szerbiában – Drámaian fogynak a délvidéki magyarok.
http://delhir.info/2017/12/04/ijeszto-nepessegfogyas-szerbiaban-dramaian-fogynak-delvideki-magyarok/, 2017. december 4.
Kasza József, Ispánovics István, Juhász Attila, dr. Tordé László, Pál Károly és Biacsi Antal.
Dr. Páll Sándor
Körmöci Károly
Melánk Sándor
Bacskulin István (Kikinda, VMSZ), Berkovics György (Csóka, VMSZ), Biacsi Antal (Szabadka, VMSZ), Prof. dr. Burány Béla (Zenta, VMSZ), Egeresi Sándor (Topolya, VMSZ), Fehér István
(Topolya, VMSZ), Horváth László (Kishegyes, VMSZ), Ispánovics István (Szabadka, VMSZ), Juhász
Attila (Ada–Zenta, VMSZ), Kern Imre (Szabadka, VMSZ), Kucsera Géza (Szabadka, VMSZ), Kuntics
Kálmán (Szabadka, VDE), Dr. Lódi Gábor (Begaszentgyörgy, DP), Nacsa István (Ada, VMSZ), Pál
Tibor, mgr. (Zsablya–Temerin, VMDP), Pálfi László Laci (Fehértemplom–Kovin, VDE), Pásztor István
(Szabadka, VMSZ), Puskás Károly (Kanizsa, VMSZ), Teleki Julianna (Becse, VMSZ), Dr. Tóth
Tivadar (Szabadka, VMSZ), Varga F. József (Becse, VMSZ) és Vas Tibor (Becskerek, VDE).
http://www.skupstinavojvodine.gov.rs/Strana.aspx?s=poslanici&saziv=1
10 Narodna skupština Republike Srbije [Szebia Népképviselőháza]. Aktuelni saziv [Jelenlegi összetétel] http://www.parlament.gov.rs/narodna-skupstina-/sastav/narodni-poslanici/aktuelni-saziv.890.html?submitted=true&name=&location=0&party=82&group=0&friendship_groups=0&board=0&delegation=0
11 Képviselőcsoportok. Alternatíva Vajdaságért – Magyar mozgalom – VMDK. https://www.skupstinavojvodine.gov.rs/Strana.aspx?s=poslanickegrupe&j=HU
12 Uo.


 

 

I.

 

A 2000. október 5-i belgrádi események megdöntötték Slobodan Milošević[13] tizenkét évig tartó (egyed)uralmát. Ezeket az eseményeket a legtöbben demokratikus forradalomnak, mások népfelkelésnek neveztek.[14]
Úgy tűnt akkor, hogy Szerbiában elkezdődik a demokratizálás folyamata, amitől a polgárok a rendszerváltást és a hatékony társadalmi változásokat, a nemzeti kisebbségek pedig sorsuk jobbra fordulását, helyeztük javulását, kollektív és egyéni jogaik kiteljesedését, valamint hathatós gyakorlati érvényesülését várták.
Ez az időszak azonban csak nagyon rövid ideig, Zoran Đinđić szerb miniszterelnök 2003. március 12-ei meggyilkolásáig tartott, majd elkezdődött a fokozatos visszarendeződés ideje, amely most is folyik. Jelenleg is azok a pártok és számos olyan vezető személy is a hatalomban van, akik a kilencvenes években is hangadók voltak.
A társadalom demokratizálási folyamatával egy időben olyan magyar civil szervezetek alakultak a Vajdaságban, mint példádul az újvidéki Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Szervezet, 2001. június 15-én (a továbbiakban Árgus), és a szenttamási Emberi Jogi Központ (EJK) 2006 januárjában, amelyek nem csak Szerbiában, de a nemzetközi fórumokon is határozottan kiálltak a magyar közösség kollektív és tagjainak egyéni jogaiért. Küzdelmükhöz számos magyar és szerb civil szervezet is csatlakozott, miáltal kialakult egy erős, tekintélyes, tömegeket is megmozgató, csaknem két évtizedig tartó kisebbségjogi civil mozgalom.

Az Árgus logója (Léphaft Pál munkája)

 

2000 és 2016 között nagyfokú egyetértés és együttműködés alakult ki a magyar civil szervezetek és pártok, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP), a(z időközben megszűnt) Magyar Remény Mozgalom (MRM)[15] és a Magyar Egység Párt (MEP) között a közösség helyzete megoldatlan kérdéseinek és a felmerült problémák megoldási iránya tekintetében. Ezek több közös dokumentumban is megfogalmazódtak, mint például a vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményeiről szóló felhívásban (2012. szeptember 27.),[16] a vajdasági magyar közösség alapérdekeiről Szerbia EU-s csatlakozási folyamata alatt (2015. április 22.)[17] nevű javaslatban, stb. Az ezekben foglalt álláspontokat, javaslatokat és követeléseket a szélesebb magyar közösség is támogatta.

A pártok és a civil szervezetek összefogásának, egységes kiállásának és a nagyobb eredmények elérésének egész idő alatt a legfőbb akadályozója/kerékkötője, sajnos, a – hatalmi helyzetből politizáló – Vajdasági Magyar Szövetség volt, amit a közéletben Vučić Magyarjai Szövetségének (VMSZ/BMC) is neveznek.
A VMSZ – a meghívások ellenére – kezdettől fogva távol tartotta magát még a civil szervezetekkel való véleménycserétől is. Ez a párt egyetlen alkalommal sem vett rész a civil szervezetek tevékenységében, megbeszélésein, közös akcióiban. Hallgatólagosan bojkottálta azokat, sőt Pásztor István, a VMSZ elnöke egyenesen „károsnak", „kártékonynak" ítélte meg a két vajdasági magyar párt (MPSZ, MRM) és az Árgus 2013. szeptember 30-ai strasbourgi akcióját, a közösség kollektív és egyéni jogaiért való kiállását.[18] Ebből az időbeli távolságból azonban már el lehet dönteni, hogy ki volt a „káros", a „kártékony"...
Mindeközben Hajnal Jenő, a véemeszes többségű Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke – amely testület, egyesek szerint a VMSZ „kihelyezett tagozataként" működik, mások szerint „idomított testületté vált"[19] –, folyamatosan elutasította a magyar közösség helyzetét érintő fontos kérdéseknek a napirendre tűzését és az ezekben való állásfoglalást, min 2014. december 21-én a szerb kormány 3877-es számú határozatáról,[20] amellyel (a jövőre nézve – B.A.) hatályon kívül helyezte a csúrogi, zsablyai és mozsori magyarok kollektív bűnösség elvét megalapozó közigazgatási határozatokat, vagy éppen a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos 2016. december 24-ei állásfoglalási javaslatot,[21] stb.
Az MNT elnöke a háborús bűnösség megszüntetésével kapcsolatos javaslatot „nem tűzte napirendre, mert a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény szerint nem tartozik a nemzeti tanácsok hatáskörébe"[22] , a nyelvhasználatra irányulót pedig mert „Tari (István) azzal, hogy az indítványt szóban is indokolta ügyrendsértést követett el".[23] 
 
Tari István az MNT ülésén
  
Ebben az írásomban a civil mozgalom legfőbb állomásainak, eredményeinek és sikereinek feltérképezésére törekedtem, a 2000. évi kezdetektől egészen a mozgalom 2018. évi leállásáig, majd teljes megszűnéséig.

A 2009 februárjában alakult[24] Magyar Remény Mozgalom 2014. szeptember 25-én „meghatározatlan ideig befagyasztotta a politikai tevékenységét".[25] A döntés indoklásában az áll, hogy „az MRM-et, amely köztudottan fiatalokból, 40 éven aluliakból áll, súlyosan érinti a délvidéki magyar ifjúság napról-napra észlehető rohamos kivándorlása. A mozgalom tagságának mintegy 70-80 százaléka közvetlenül érintett a folyamatban".[26]
A VMSZ, a VMDP és a MEP elnöke 2016. március 8-án Újvidéken aláírta a 2016. április 24-ei választásokon való „közös indulásról szóló koalíciós szerződést".[27] A VMSZ a választások után (2016. augusztus 14-én) Belgrádban koalíciós szerződés kötött a (radikálisból haladóvá előlépett) Szerb Haladó Párttal (CНС/SZHP) „a közös, programszintű együttműködésről és részvételről a Szerb Köztársaság kormányában."[28]
A koalíciós szerződés a VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett állami tisztséget biztosított ugyan, de a vajdasági magyaroknak éppen semmi jót nem hozott. (Lehetne ugyan hosszasan elemezni, hogy mi valósult meg a koalíciós szerződésből, csak éppen nem érdemes.[29] )

Pásztor István vezetése alatt a VMSZ – mint a jelenleg hatalmat gyakorló, többségében fekete-vörös (a Szerb Haladó Pártból – SZHP/CHC és a Szerb Szocialista Pártból – SZSZP/CПC álló) koalíció része – megszűnt hiteles, a magyar közösség érdekeit képviselő magyar párt lenni. Olyan döntések meghozatalában is részt vett, illetve olyan határozatokat szavazott meg a szerb parlamentben és a Tartományi Képviselőházban, amelyek hátrányosan érintették a magyar közösséget, de voltak olyanok is, amelyeket megalázónak is lehet nevezni.
A VMSZ képviselői 2018. június 19-én megszavazták például a tartományi képviselőházi határozatot, miszerint Vajdaság napjaként ünneplik november 25-ét, amikor 1918-ban Szerbiához csatolták a Délvidéket; kiemelt jelentőségű lett május 15-e is, mivel 1848-ban ekkor ment végbe a Szerb Vajdaság kikiáltása a karlócai népgyűlést követően,[30] stb.
A VMDP és a MEP vezetőinek felelősségét csak növeli, hogy a 2020. április 26-ára tervezett (majd a koronavírus-járvány miatt határozatlan időre elhalasztott) választások előtt újabb „választási együttműködést kötöttek" a VMSZ-el.[31] Ezzel valójában utólagosan jóváhagyták/elfogadták a VMSZ-nek a magyar közösségre nézve téves politikai döntéseit is.
A VMDP és a MEP elnöke az egyezmény (március 10-ei, temerini) aláírásakor kijelentette, hogy ezeket a pártokat „elsősorban egyes helyi önkormányzatokban érinti az együttműködés, mivel tartományi és köztársasági listát egyébként sem állítottak volna".[32]
A három szervezet vezetője egyetértett abban is, hogy „a kisebbségi érdekeknek a hatékony érvényesítését kizárólag a hatalomban való szerepvállalás teszi lehetővé".[33] Ennek az állításnak azonban sem elméleti sem gyakorlati alapja nincsen, az eredményei viszont katasztrofálisak. A véemesz vezére ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy „a VMSZ listáján kívül, vagyis e párton kívül nincs senki más, aki képviselné a vajdasági magyar érdekeket", ami egyszerűen nem felel meg sem a valóságnak. (A Tartományi Képviselőházban, a 6 véemeszes képviselőn kívül, van két VMDK-s képviselő is – Csonka Áron és Elvegyi Ákos.[34] ) Az viszont kérdéses, hogy a VMSZ kinek az érdekeit képviseli egyáltalán?

Csonka Áron és Elvegyi Ákos

Összegezve, amióta Pásztor István a VMSZ vezére, vagyis 2007. május 5. óta (!),[35] a Délvidéken/Vajdaságban két különböző, merőben eltérő politikát, a magyar közösség érdekeinek képviselete iránti élesen elhatárolódó viszonyulást lehet világosan megkülönböztetni:
Az egyik, ellenzéki oldalon a civil szervezetek és (a VMSZ-en kívüli) politikai pártok határozott kiállását a magyar közösség kollektív és egyéni jogainak érvényesítéséért, a nemzetközi és a belső jog normáival összhangban; a másik, hatalmi oldalon pedig a VMSZ-nek – anyaországi támogatással – a magyar érdekvédelem feláldozását a Szerb Haladó Párttal minden áron való együttműködése és Pásztor, valamint (párt)társai hatalmának megőrzése érdekében.
A civilekkel korábban szorosan együttműködő VMDP és a MEP 2016-ban[36] majd 2019-ben[37] is választási koalíciós szerződést kötött a VMSZ-el, miáltal politikai részességet/felelőséget vállaltak/viselnek a magyar közösségre nézve hátrányos, egyes esetekben még megalázó döntések meghozatalában is.

Az egyik oldalon a civil szervezeteknek és pártoknak, a másik oldalon pedig a VMSZ-nek a merőben eltérő politikai hozzáállását a kisebbségi jogok érvényesítéséhez – vagyis a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalását" és a civil szervezetek önálló fellépéseit – csak kiegészítette, súlyosbította az anyaország politikusainak a délvidéki magyar közösséghez való mostoha viszonyulása.
Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter tömör fogalmazása szerint ez abból áll(t), hogy Magyarország, egyrészt, „ kiemelt külpolitikai céljának tekinti Szerbia EU-integrációs törekvéseinek támogatását",[38] másrészt „Szerbia kisebbségi politikája példaként szolgálhatna más, az Európai Unióba igyekvő szomszédos ország számára is".[39]
A magyar külügy jelenlegi vezetője ezzel teljesen ellehetetlenítette, mondhatni azt is, lenullázta a civil szervezetek és pártok követelését, hogy – Románia uniós felvételi példáján is okulva – Szerbiának még az EU-s csatlakozás előtt rendeznie kell a magyar közösség helyzetét.
Más szóval, a Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy feltételnek még csak a felvetésétől is. Lemondott az itteni magyar közösség érdekeinek képviseléséről, úgy a szerbiai hatalom, mint a nemzetközi közösség előtt. A VMSZ vezetői ennek a politikának nem csak hű kiszolgálói és haszonélvezői, de propagálói is.

Németh Zsolt volt külügyi államtitkár,[40] a magyar Országgyűlésben 2010. október 25-én, Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője interpellációjára a külügyminiszterhez, miszerint „kíván-e a kormány bármilyen feltételt szabni Szerbia EU-s csatlakozásának támogatáshoz?",[41] ezt mondta:
– Válaszom röviden: Igen. Nagyon szigorú feltételei vannak Szerbia Európai Uniós csatlakozásának. Ezek megfogalmazásában is, de teljesítésében is Magyarország szerepet kíván vállalni". [...] Összegezve, feltételek nélkül, tehát, nem támogatjuk Szerbia Európai Uniós csatlakozását, a feltételek teljesülése esetén viszont támogatjuk Szerbia Európai Uniós csatlakozását. Ezen feltételeknek a világos megfogalmazása, valamint ezen feltételek sikeres teljesítése Magyarország alapvető érdeke, amely folyamatban szoros együttműködésre törekszünk mind a szerb kormánnyal, mind pedig a délvidéki magyarokkal".
Szijjártó Péter 2014. szeptember 23-tól látja el a külgazdasági és külügyminiszteri posztot.[42] Irányítása alatt lényegesen megváltozott Magyarország viszonyulása Szerbia EU-s csatlakozása iránt. A délvidéki magyarok hátrányára. Ezt a politikát teljesen újra kell gondolni. A magyar közösség méltóságának a visszaállítása érdekében is!

 „Hatalmas vagyon veszik el”

 

 Végel László író így foglalta össze az utóbbi évek szerb kisebbségpolitikájának eredményeit:
– A kisebbségpolitikai kirakat, soha nem volt ilyen látványos. A hétköznapok azonban nem a kirakatról szólnak. A titói korszak örökölt kisebbségpolitikai vívmányai egyre inkább károsodnak. A kétnyelvűség terei zsugorodnak. A magyarok lélekszáma százalékokban kifejezve rohamosan csökken, ami azt jelenti, hogy esetükben a kivándorlás aránya az átlagosnál nagyobb. Csökken a magyar tagozatok száma. A nehezen követhető rehabilitációs perek miatt egyre gyakrabban hangzik el a panasz, hogy a magyarok vagyon-visszaszerzési szándéka egyre nagyobb akadályokba ütközik. Hatalmas vagyon veszik el. A szavak és a tettek, a törvény és a gyakorlat aszinkronja miatt a kisebbségi pártra egyre kevesebb magyar szavaz, ami azt jelenti, hogy a választások után tovább csökken az érdekérvényesítő potenciálja – írja Végel.[43]
Az értékelést lehetne még persze számos részlettel kiegészíteni, hogy még közelebb legyünk a mindennapi élet valóságához. Például azzal, hogy a magyar közösség autonómiáját már szinte egyáltalán meg sem említik, hogy a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) az egyetlen magyar párt (VMSZ) „kihelyezett tagozataként", „idomított testületként" működik, a meghirdetett részarányos foglalkoztatás nem hogy nem valósul meg, hanem a magyarok száma a közigazgatásban, az igazságügyben és a közhivatalokban folyamatosan csökken, hogy nem valósult meg az arányos/biztosított képviselet a döntéshozatali szervekben, hogy a sajtó és a gondolat szabadsága, valamint a szellemi élet és a kiadói tevékenység mélyrepülésben van, hogy nincs tudományos kisebbségkutatás, hogy a magyar közösségen belül megszűnt mindenfajta politikai párbeszéd és a pluralizmus, hogy folyik a latin betűs írásmód kiiktatása a közéletből és a cirillírásnak a kisebbségekre kényszerítése, hogy buszjáratokat szüntetnek meg, amivel ellehetetlenítik az anyaországgal való kapcsolattartást, hogy...

 


 

13 A Volt Jugoszlávia Nemzetközi Büntetőtörvényszék (ICTY – International
Criminal Tribunal for the Former Yugoslavia) börtönében hunyt el, 2006. március 11-én.
14 A belgrádi eseményeket a legtöbben demokratikus forradalomnak, mások népfelkelésnek nevezték, voltak akik „hatalomváltásnak", mások „félfordulatnak" minősítették, a szerb radikális párti (СРП) vezetők pedig valamiféle „megrendezett puccsként" emlegették.
15 2014. szeptember 25-én „meghatározatlan ideig befagyasztotta a politikai tevékenységét". Az MRM felfüggeszti a politikai tevékenységét. E-mail, 2014. szeptember 25. 12:17. Az Árgus dokumentációjában. 16http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert
17 http://vmdk.org.rs/hirek/432-javaslat-a-nemzeti-kisebbsegi-akcioterv-tartalmara, 2015. április 22.
18 Pásztor károsnak ítélte meg a két vajdasági magyar párt strasbourgi akcióját. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16093/Pasztor-karosnak-itelte-meg-ket-vajdasagi-magyar-part-strasbourgi-akciojat.html, 2013. október 3. [13:15]
19 Vataščin Péter: Centrális erőtereket mindenhova. https://szabadmagyarszo.com/2020/03/27/centralis-erotereket-mindenhova/, 2020. március 27. 12:05
20 3877 Rešenje [3877 Határozat]. Službeni glasnik RS [A SZK Hivatalos Közlönye], 121. szám, 2014. november 5. 26-27.
Bővebben lásd a Háborús bűnösség terhe c. könyvem. Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány, Budapest 261 p.
21 Tari István: ELŐTERJESZTÉS ̶ SÜRGŐSSÉGI INDÍTVÁNY. Napirendipont-javaslat a Magyar Nemzeti Tanács 2016. évi 22. rendes ülésére. Az Árgus és az MNT dokumentációjában.
Lásd még Basity Gréta: Félidőben jár a magyar kisebbségi önkormányzat Hajnal Jenő vezetésével
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/21025/Felidoben-jar-a-magyar-kisebbsegi-onkormanyzat-Hajnal-Jeno-vezetesevel.html, 2016. december 29. [16:09]
22 Elhúzódó háborús bűnösségünkről. https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=31ukaB47gsM, 2014. december 30., és
Hajnal Jenő: „Nincs vita és nem engedhetek meg".
http://bozokiantal.blogspot.com/2014/12/hajnal-jeno-nincs-vita-es-nem.html, 2014. december 31.
23 Basity Gréta: Félidőben jár a magyar kisebbségi önkormányzat Hajnal Jenő vezetésével
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/21025/Felidoben-jar-a-magyar-kisebbsegi-onkormanyzat-Hajnal-Jeno-vezetesevel.html, 2016. december 29. [16:09]
24 Magyar Remény Mozgalom. https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Rem%C3%A9ny_Mozgalom
25 Lásd a 15-ös jegyzetet.
26 Uo.
27 VMSZ-VMDP-MEP: Aláírták a hárompárti koalíciós szerződést. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19802/VMSZ-VMDP-MEP-Alairtak-a-haromparti-koalicios-szerzodest.html, 2016. március 8. 14:18
28 Koalíciós Szerződés. http://www.vmsz.org.rs/sites/default/files/user-images/Koalicios_szerzodes_hu.pdf
29 Lásd pld. az Izzó türelmetlenség (Kisebbségpolitikai kirakat) c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=12278, 2020. január 20.
30 v-ár: Történelemóra a parlamentben. https://www.magyarszo.rs/hu/3708/kozelet_politika/185019/T%C3%B6rt%C3%A9nelem%C3%B3ra-a-parlamentben.htm, 2018. június 19. 20:47 >> 2018. június 22. 17:33
31 Választási együttműködési megállapodás a VMSZ, a VMDP és a MEP között. https://pannonrtv.com/rovatok/politika/valasztasi-egyuttmukodesi-megallapodas-vmsz-vmdp-es-mep-kozott, 2020. február 24. 17:05.
32 v-ár: Aláírták az együttműködési megállapodást. Magyar Szó, 2020. március 11. 4.
33 Uo.
34 Lásd a 11-es alatt.
35 Pásztor István (politikus). https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1sztor_Istv%C3%A1n_(politikus)
37 Lásd a 27-es jegyzetben.
38 Lásd a 32-es jegyzetben.
RTV/MTI. Vučić az európai integrációról és a migránsokról tárgyalt Szijjártó Péterrel
https://www.vajma.info/cikk/szerbia/26108/Vucic-az-europai-integraciorol-es-a-migransokrol-targyalt-Szijjarto-Peterrel.html, 2018. július 27. [16:16]
39 Uo.
40 Németh Zsolt 2010-től 2014-ig a Külügyminisztérium politikai, majd parlamenti államtitkára. 2014 óta az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke,
41 Szávay: „Kíván-e a kormány feltételeket szabni Szerbia EU-s csatlakozása támogatásához?"
https://www.youtube.com/watch?v=yknkSDy0TxQ&feature=emb_title,2010. október 25.
42 Szijjártó Péter. https://hu.wikipedia.org/wiki/Szijj%C3%A1rt%C3%B3_P%C3%A9ter
43 Végel László: Pirruszi győzelmek
https://nepszava.hu/3063083_kentaurbeszed-vegel-laszlo-pirruszi-gyozelmek, 2020.01.11. 11:00


 

 II.

 

A vajdasági magyar civil szervezetek és pártok különösen az előző másfél évtizedben fejtettek ki közös, sok esetben összehangolt és nemzetközi elismerést is kiváltó tevékenységet. Számos, a vajdasági magyarságot érintő kérdésben alakítottak ki közös álláspontot, mint például a magyar autonómia, a sajtó szabadsága, a nemzeti tanácsokról szóló törvény, az 1944/45-ös események, az ún. magyarverések, a rehabilitálás és a kárpótlás, stb. Nagy érdeklődést váltottak ki ezek, nem csak a magyar közösségben, de Szerbiában és külföldön is.
Ezeket az álláspontokat eljuttatták nem csak a szerbiai, magyarországi, de az Európai Unió és az Európa Tanács vezetőihez, politikusaihoz is. Így, a magyar közösség helyzetével és jogérvényesítésével kapcsolatos helyzetjelentések, értékelések és eljutottak a nemzetközi szintérre is.

Az első ilyen esemény 2007. március 20-án történt, amikor az Európai Parlamentben Brüsszelben, Bernat Joan i Marí spanyol (katalán) EP képviselő (EFA) kezdeményezésére, a Vajdaság – a demokratikus Szerbia záloga témájú nyilvános meghallgatást (hearing-et) szerveztek, amelynek célja a Vajdaság autonómiájának és a nemzeti valamint etnikai kisebbségek helyzete alakulásának áttekintése volt, emberjogi, gazdasági, jogi, politikai és kulturális-oktatási tekintetben.[44]
Tőkés László (EFA-Greens) és Becsey Zsolt (EPP-ED) 2009. április 1-jén tartottak közmeghallgatást az Európai Parlamentben Brüsszelben, az Elfeledte-e a Vajdaságot az Európai Parlament? témában.[45]
A nem kis belföldi visszhangot és reagálást is kiváltó európa parlamenti közmeghallgatás célja az volt, hogy áttekintse, miként alakult a nemzeti és etnikai kisebbségek vajdasági helyzete az előző négy évben (tekintettel az Európai Parlament Doris Pack vezette tényfeltáró bizottságának 2005. január 28. és 31. közötti vajdasági látogatására is).
Ennek a tevékenységnek az íve 2012. szeptember 27-én érte el a csúcspontját, amikor kilenc civil szervezet, a VMDP, a VMDK, a MRM és a MPSZ, valamint számos magánszemély aláírta A vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének alapkövetelményei c. felhívást, melyet a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar képviselőihez intéztek. A dokumentumot 2012. október 11-éig 218-an írták alá.[46]
Fontos akcióra került sor 2013. szeptember 30-án Strasbourgban, az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlése őszi ülésszakának első napján is, a vajdasági magyarok helyzetéről és az emberi jogsértésekről tartott közmeghallgatáson.[47]

A közmeghallgatás plakátja Strasbourgban

Ugyanez év november 19-én – Állítsátok meg az emberi jogsértéseket Szerbiában címmel – közmeghallgatásra került sor az Európai Parlamentben, Strasbourgban, amelynek Morvai Krisztina független EP képviselő volt a vendéglátója, a részvevők pedig Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője, országgyűlési képviselő, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja, Bozóki Antal, az Árgus elnöke és Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke voltak.[48]
Ez nem igazán tetszett sem a szerb, sem pedig az anyaországi regnáló politikusoknak. Számukra ma is elfogadhatatlan, hogy egy nemzeti kisebbségi közösségnek önálló, autentikus hangja, álláspontja legyen, hogy jogot formáljon a saját érdekeinek a megfogalmazására, a kifejezésére és a képviseletére. A Délvidéken pedig ez megtörtént.
A délvidéki civil szervezeteket az anyaországból Becsey Zsolt, Tőkés László és Morvai Krisztina Európai parlamenti képviselők, Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (NJSZ) ügyvezetője, valamint Éhn József,[49] Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért elnöke támogatta, más alkalmakkor is, szóban és írásban is segítetve.
A későbbi évek során a civil szervezetek és a pártok tevékenysége – habár utóbb is volt még több közös akciójuk – fokozatosan csökkent, majd (2018-tól) teljesen megszűnt.
Ennek okai elsősorban az újvidéki civil szervezetek vezetőinek kiöregedésében és (dr. Gaál György,[50] Papp Ferenc[51] elhalálozásában), a szenttamási Emberi Jogi Központ tevékenységnek leállásában, az Árgus megszűnésében, az anyaországi hivatalos szervek részéről elmaradt erkölcsi és anyagi támogatásban, valamint az EP és ET képviselők összetételében történt változásokban, stb. kereshetők.
A délvidéki civil szervezetek és pártok tevékenységének ignorálása, mellőzése, semmibe vétele nagy (politikai) hiba volt az anyaországi hivatalos szervek részéről!


 

44 Bozóki Antal Mi maradt az autonómiából? c. felszólalásának teljes szövege a meghallgatáson itt található: https://www.vajma.info/cikk/tukor/1205/Mi-maradt-az-autonomiabol.html,
2007. március 23. 20:5, és http://nemzetidal.gportal.hu/gindex.php?pg=3730952&nid=3159313, 2007. március 24. [16:21]
Lásd még: (MTI) Az autonómia tartós nyugalmat hozhatna. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/4890/Az-autonomia-tartos-nyugalmat-hozhatna.html, 2007. március 20. [19:34]
45 Bozóki Antal: Nemzeti kisebbségi jogok és a valóság c, felszólalásának szövegét lásd itt: Magyar Szó, Kilátó, 2009. április 11. 22.
Lásd még: https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/8308/Konkret-intezkedeseket-var-a-Nyugat-Vajdasagban.html, 2009. április 1. [23:37] (MTI) Vajdaságról Brüsszelben. Konkrét intézkedésekre vár a Nyugat.
Szándéknyilatkozatok nem helyettesíthetik a tetteket a Vajdaságban sem. Becsey Zsolt (EP-ED, Fidesz)
sajtóközleménye. Brüsszel, 2009. április 2.; Pesevszki Evelyn: Változatlan a kisebbségek helyzete. Az Európai Parlament tegnap a vajdasági nemzeti kisebbségek helyzetét elemezte. Magyar Szó, április 2. 20.; Elfeledte-e a Vajdaságot az Európai Parlament. Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája. Vajdasági Magyar Demokrata Párt. HÍRLEVÉL. VII. évf. 46. szám, 2009. április 3.; Halász Gyula: Területi autonómiát! Nagy érdeklődés kísérte a brüsszeli meghallgatást a kisebbségek helyzetéről. Magyar Szó. Hétvége, 2009. április 4. 16.; E. Marjanov: Požaj manjina bez vidnog pomaka [A kisebbségek helyzete látható előrelépés nélkül]. Mađari traže autonomiju i ujedinjeni su u tim zahtevima, zalažu se za pravo na samopredeljenje bez prava na secesionizam, kaže Sonja Biserko [A magyarok autonómiát követelnek és egyesültek a követelés mellett, kiállnak az elszakadás nélküli önrendelkezésért, mondja Sonja Biserko]. Građanski list, 2009. április 4. 4., és Ljubinka Malesević: Neuspeo pokušaj internacionalizacije mađarskog pitanja [A magyar kérdés sikertelen internacionalizálása]. Sonja Liht za „Dnevnik" o debati o Vojvodini u Evropskom Parlamentu [Sonja Liht a Dnevniknek a Vajdaságról szóló vitáról az Európai Parlamentben]. Dnevnik 2009. április 4. 2.; Sonja Licht a brüsszeli meghallgatásról. Fordította Bozóki Antal.
https://www.vajma.info/cikk/tukor/2537/Sonja-Licht-a-brusszeli-meghallgatasrol.html, 2009. április 8. [13:28]; Otvoreno problemima [Nyíltan a problémákról]. Kako je videla Sonja Liht a kako drugi – iz analitičkog članka Antala Bozokija o javnom saslušanju u Evropskom Parlamentu [Hogyan látta Sonja Liht és hogyan mások – Bozóki Antal analitikus cikkéből az európai parlamenti közmeghallgatásról]. http://www.vajma.info/Oszerbkiadas.php, 2009. április 14. [14:39], és
Bozóki Antal: Nyíltan a problémákról! Miért voltunk valójában Brüsszelben? https://www.vajma.info/cikk/tukor/2550/Nyiltan-a-problemakrol.html, 2009. április 14. [11:17], és Aracs. A délvidéki magyarság közéleti folyóirata. 2009. június 4. (2. szám) 73-77.
46 http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert, és http://www.peticiok.com/petition for the maintenance of the national identity of the Hungarian minority community in Vojvodina
47 DélHír portál: https://delhir.info/2013/09/30/nyiltan-a-nemzeti-kisebbsegek-helyzeterl-bozoki-antal-strasbourgi-beszede/, 2013. szeptember 30. [20:00]
Lásd még: A MAGYAR KÖZÖSSÉG SZERBIÁBAN. 2013. szeptemberi helyzet(kép). Keskenyúton [online]: http://keskenyut.hu/page/234/art/833/akt/1/html/a-magyar-kozosseg-szerbiqban.html; Civitas Europica Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. szeptember 17. [12:33]; DélHír portál: https://delhir.info/2013/09/17/a-magyar-koezoesseg-szerbiaban-egy-kivalo-es-reszletes-helyzetkep-a-delvideki-magyarokrol/, 2013. szeptember 17. [14:00]; Vajdasági Magyar Tudományos Társaság. A magyar tudomány napja a Délvidéken 2013. Verzál nyomda, Újvidék 2014 476-506.
48 Lovas István: Tüntetés Strasbourgban. Szerbia uniós csatlakozásáról és a kisebbségi jogokról az EP-ben.
MTI: Közmeghallgatás az EP strasbourgi székházában a délvidéki magyarok elleni jogsértésekről. Vajdaság Ma. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16328/Kozmeghallgatas-az-EP-strasbourgi-szekhazaban-a-delvideki-magyarok-elleni-jogsertesekrol.html 2013. november 19. és Lovas István: Tüntetés Strasbourgban. Szerbia uniós csatlakozásáról és a kisebbségi jogokról az EP-ben. Az Árgus dokumentációjában.
49 Éhn József (Budapest, 1942. augusztus 18. – Budaörs, 2017. július27.) https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89hn_J%C3%B3zsef
50 Elhunyt 2006. február 5-én Újvidéken.
51 Elhunyt 2014. október 12-én Újvidéken.


 

 III

 

Az újvidéki székhelyű Árgus[52] azzal a céllal alakult, hogy figyelemmel kísérje az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok, első sorban a magyar közösség jogainak megvalósulását, érvényesülését a Vajdaságban.
Csaknem két évtizedes tevékenysége alatt az Árgus egyedül, vagy más szervezetekkel közösen, számos tanácskozását, kerekasztal beszélgetést, stb. szervezett. Ezek eredményeként közleményekben, dokumentumokban közös álláspontok fogalmazódtak meg a vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének érdekében, amelyek eljutottak/amelyeket eljuttattak a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz, az Európai Unió magyar képviselőihez, az EU vezető tisztségviselőihez.
Ezek közé tartozott pld. Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Johannes Hahn, az EU Jószomszédsági és Bővítési biztosa, Jelko Kacin, az Európai Parlament EP szerbiai jelentéstevője, Doris Pack, az EP szerbiai tényfeltáró bizottsága vezetője, Charles Goerens és Andreas Gross, az Európa Tanács Monitoring Bizottságának tagjai, Rolf Ekéus, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa, Pierre Gillet, a Közép-Európai Emberjogi Bizottság elnöke, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet belgrádi missziója, Csóti György, a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója, stb., valamint a szerbiai és a vajdasági vezetők, a nemzetközi és belföldi emberi- és kisebbségjogi szervezetek is. Így, a magyar közösség helyzetével és jogérvényesítésével kapcsolatos helyzet-, illetve (árnyék)jelentések, értékelések is eljutottak a szerbiai, de a nemzetközi szintérre is.
Ezek a kapcsolatok is bizonyos módon/mértékben segítették a magyar közösség valós helyzetének jobb megismerését, jogainak hatékonyabb érvényesülését. Ennek értékelése azonban már mások feladata lenne. [Nemo esse iudex in sua causa potest. (Publius Syrus) Senki sem lehet bíró a saját ügyében – nem lenne tárgyilagos a döntése.]

Ez alatt idő alatt az Árgus kilenc ún. fehér könyvet, amit évkönyvnek is neveztünk, illetve árnyékjelentést is közzétett a délvidéki/vajdasági magyarok helyzetéről és jogairól.[53] A kiadványok által tanulmányozhatóvá, kutathatóvá vált az egyesület megalakulása óta folyamatosan készült teljes dokumentáció. Az egyesületet megismerték nem csak Budapesten, Brüsszelben, Strasbourgban, de az USA-ban is.
A kiadványok közül, a 2002-es évkönyv[54] megjelenését a Tartományi Művelődési és Oktatásügyi Titkárság segítette, a Jog s szülőföldhöz c. 2012. évi kronológiát[55] és a 2017-ben megjelent, a Délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogai c. (árnyék)jelentés[56] kiadását pedig a budapesti Kisebbségi Jogvédő Alapítvány támogatta. Morvai Krisztina független európai parlamenti képviselő járult még hozzá anyagilag is a publikáláshoz. A többit saját eszközeiből jelentette meg.
Az egyesület működésének fenntartáshoz – a publikálási támogatásokon kívül – soha nem kért és nem is kapott anyagi támogatást. Már csak azért sem, mivel a szervezet fontosnak tartotta a függetlenségét és a pártoktól való egyenlő távolságtartást.
Anyagi források elapadásával a szervezet tevékenysége ellehetetlenült. Ehhez hozzájárult az is, hogy a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 2017. május 28-i dátummal értesítette a szervezetet, miszerint „forráshiány miatt nem részesíti támogatásban a Regionális vagy helyi jelentőségű civil szervezetek működésének rezsi jellegű fenntartási költségeinek támogatása" című pályázatán. Támogatás nélkül viszont elképzelhetetlen bármelyik civil egyesület működése.

A Magyarországgal szomszédos országok mindegyikében működnek civil szervezetek, amelyek komoly erőfeszítéseket tettek/tesznek és eredményeket értek/érnek el nem csak a magyar nemzeti kisebbségi jogok jogvédelmében, de azok fejlesztésében, bővítésében is.[57] Egyedül a Délvidéken – az Árgus kisebbségi jogvédő civil szervezet 2018. március 22-ei megszűnésével – nem maradt egyetlen jogvédő civil szervezet sem, amely – ha már a politika nem végzi ezt a feladatot – figyelemmel kísérné a magyar kisebbség helyzetének alakulást. Ezt szóvá is lett téve a KJI 2018. november 22-23-án megtartott hagyományos konferenciáján a határon túl élő őshonos magyar kisebbség jogvédelméről.[58]
Úgy tűnik azonban, hogy egy ilyen szervezet létezése nem túlságosan érdeke a jelenlegi magyar hatóságnak (mint ahogy a korábbinak sem volt), amelyik – az eddigi gyakorlathoz hasonlóan – netán bemutatná a valós helyzetet, ami esetleg zavarólag hatna a „történelmi csúcsponton" lévő szerb-magyar barátságra.[59]

Az Árgus megszűnésétől 15 hónapot kellett várni, hogy 2019. június 9-én Temerinben – „a hatékonyabb vagyon-visszaszármaztatás érdekében" – megalakuljon a Restitúció nevű polgárok egyesülete,[60] majd további hét hónapot, hogy „nem formális szervezetként", Topolyán, 2020. február 15-én létrejöjjön a FüVÉSZ, a Független Vajdasági Értelmiségiek Szövetsége.

Tari István műmelléklete

A FüVÉSZ céljai közt határozta meg, hogy „az elmúlt időszakban mesterségesen kialakított politikai megosztottság helyett – és annak ellenében – egységes cselekvésre, közös fellépésre, együttműködésre biztassa és késztesse a vajdasági alkotókat".[61]
Az eddigi információkból arra lehet következtetni, hogy az alapítók a magyar kulturális és szellemi élet területén kívánják kifejteni tevékenységüket.
Ez a szervezet fontos szerepet játszhat kultúránk sokféleségének helyreállításában, ezáltal is lehetőséget teremtve „az építő jellegű, konstruktív párbeszédre, a közös értékeink megbecsülésére és megőrzésére".[62] Az elmúlt időszakban ugyanis „a politikai beleszólás és felsőbb irányítás"[63] is hatalmas szellemi károkat okozott a magyar közösségnek. Továbbra is hiányzik azonban a nemzeti kisebbségi jogok érvényesüléséért kiálló civil szervezet.[64]

Végel László – „az autokrata hagyomány megújulása" okán – arról ír, hogy „a pártfunkcionáriusok és a pártsajtó erélyesen figyelmeztette a 'független értelmiségieket', hogy ne kiabáljanak be a partvonalon kívülről, amivel azt üzenték, hogy a megválasztott politikusokon kívül senki se szóljon bele a közügyekbe. Ennek folytán a vajdasági magyar közösségben nem is születtek kritikus, a közvéleményt mozgósító, bíráló hangnemű civil szervezetek. Részben ezzel magyarázható a közösség többségének távolmaradása a szavazóurnáktól, az alacsony részvételi arány még olyan fontos ügyekben is, mint a Magyar Nemzeti Tanács megválasztása".[65]
Végel rávilágított a vajdasági magyar közösség egyik legnagyobb társadalmi-politikai problémájára: a közösségen belüli párbeszéd teljes hiányára, a magyar pártok (a Vajdasági Magyar Szövetség – VMSZ kivételével) marginalizálódására, a tömeges és tekintélyes civil szervezetek hiányára. Ezek az igazi demokrácia fontos tartozékai, amelyek nélkül nincs haladás, fejlődés.

A magyarországi kisebbségpolitika nagy tévedése/hibája, hogy a szomszédos országokban nem fordított kellő figyelmet a civil jogvédő szervezetekre, azok működésére, különösképpen pedig Szerbiában nem. Ezért helytálló Végel állítása, miszerint „a vajdasági magyar közösségben nem is születtek kritikus, a közvéleményt mozgósító, bíráló hangnemű (ebben az esetben jogvédő – B. A.) civil szervezetek". Az aktuális magyar politika szerint ezekre nincs is szükség. Elegendő egy párt – nálunk konkrétan a VMSZ – létezése. Ez a párt viszont (néhány tisztség ellenében) lemondott a magyar érdekképviseletről. Ennek meg is lett/van az eredménye.

 


52 https://www.facebook.com/pages/%C3%81rgus-Vajdas%C3%A1gi-Magyar-Kisebbs%C3%A9gjogi-Egyes%C3%BClet/217761998234237?fref=ts
53  1. Árgus 2001 (évkönyv), Árgus – Jugoszláviai Magyar Kisebbségjogi Civil Szervezet, (Árgus), Újvidék, 2001
     2. Árgus 2002 (évkönyv), Árgus, Újvidék, 2002
     3. Emberi és kisebbségi jogok Szerbia és Crna Gorában, Árgus, Újvidék, 2003
     4. Árgus 2003/2004 – A vajdasági kisebbségek zaklatása (évkönyv), Árgus, Újvidék, 2005
     5. Magyarok a Vajdaságban. Válogatott írások 2001–2007. Árgus, Újvidék, 2007
     6. A vajdasági magyarság helyzete, Árgus, Újvidék, 2007
     7. Jog a szülőföldhöz, Árgus, Újvidék, 2013
     8. Emberi és nemzeti kisebbségi jogtár. Árgus, Újvidék, 2015.
     9. A délvidéki/vajdasági magyarok helyzete és jogai. Árgus, Újvidék, 2017
54 Árgus 2002, Point-press, Karlóca 2003 503 p.
55 Árgus 2013, Verzál 021 346 p.
56 Árgus 2017, Verzál 021 256 p.
57 http://www.kji.hu/konferencia-video-9-resz/
58 KONFERENCIA A HATÁRON TÚL ÉLŐ ŐSHONOS MAGYAR KISEBBSÉG JOGVÉDELMÉRŐL. http://www.kji.hu/konferencia-video-9-resz/
Ezt a helyzetet a KJI úgy próbálta áthidalni, hogy néhány vajdasági magyar ügyvéddel partneri viszonyt alakított ki. http://www.kji.hu/jogsegely/ Ezek azonban – ismereteim szerint – egyetlen alkalommal sem léptek fel a magyar közösség jogainak érvényesítése érdekében.
59 Vučić gratulált Orbánnak: A kisebbség élvezi a mi személyes barátságunkból származó hasznot. ALKOTMÁNYOS JOGAIK HATÉKONY ÉRVÉNYESÍTÉSÉÉRT. http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Restit%C3%BAci%C3%B3, 2018. április 9. 12:22
60 ALKOTMÁNYOS JOGAIK HATÉKONY ÉRVÉNYESÍTÉSÉÉRT. http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Restit%C3%BAci%C3%B3, június 19. [09:22]
Lásd még Majoros Zsuzsanna: Egyesület alakult a hatékonyabb vagyon-visszaszármaztatás érdekében. Családi kör, 2019. június 13. 25., és Bozóki Antal: „Mi csak a saját magunkét követeljük vissza"! https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11831, 2019. június 23.
A kezdeti lendület után az egyesület azonban nemigen hallatott magáról.
61 Megalakult a FüVÉSZ. https://szabadmagyarszo.com/2020/02/16/megalakult-a-fuvesz/, 2020. február 16.
62 Uo.
63 Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a Független Vajdasági Értelmiségiek Szövetsége, https://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/4007/Hivatalosan-is-megkezdte-tevekenyseget-a-Fuggetlen-Vajdasagi-Ertelmisegiek-Szovetsege.html, 2020. március 23. 14:54
64 A 2014 eleje óta létező temerini Kisebbségi Fórum (KIFO) „civilszervezeti módszerekkel, a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) keretében arra törekszik, hogy a Kárpát-medencében minél több magyar minél tovább megmaradjon magyarnak". Tevékenysége azonban többnyire a Hírlevelének – szinte napi rendszerességgel történő – internetes terjesztésében merül ki. A levél azonban leginkább – a hivatalos magyar politikát tükröző – magyarországi híreket, elemzéseket, valamint írásokat tartalmaz, és csak időnként vajdasági vonatkozásúakat.
A 2016. március 29-én alapult Vajdasági Magyar Jogász Egylet (VMJE) célja – az Alapító okirat szerint – „a jogtudomány és a jogászság hagyományának Vajdaság AT területén történő megtartása és előmozdítása, különös tekintettel a magyar nemzeti kisebbség jogállására". A vémeszes tagságú vezetősége miatt az Egylet képtelen a kisebbségi jogérvényesítés feladatának az ellátására és ilyen célt nem is tűzött ki.https://www.vmje.rs/aboutlist.php?vest=1 és https://www.vmje.rs/aboutlist.php?vest=2
65 Győzelemnek álcázott bukások sorozata. Célkeresztben a civilek: Családi Kör, 2017. május 18


 

***

 

A nemzeti kisebbségi jogok területe dinamikus/változékony, illetve folyamatos átalakulásnak, javulásnak és rosszabbodásnak van kitéve. Ez a folyamat a jogoknak a kiteljesedését célozza ugyan, de nem egyenes irányú. Nem ritkán attól függően, hogy éppen melyik párt, illetve politikai opció gyakorolta/gyakorolja a hatalmat, habár ennek lenne szabad megtörténnie. Néha bizony visszalépéseknek is a tanúi vagyunk, mint például a nemzeti kisebbségi tanácsok jogosultságának a megnyirbálása a szerb alkotmánybíróság által.

Az emberi jogokért és nemzeti kisebbségek megmaradásáért valamint jogérvényesítéséért való küzdelem folytatódik...

 

Újvidéken, 2020. május 1.

 

Tari István ● Történeteink hiányáról, a délvidéki magyar irodalomról

 

Forrás: M5, mediaklikk.hu, 2019. december 14.

Történelem és irodalom mindenkinek Tőkéczki és Takaró: , A délvidéki magyar irodalom